A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

püspök portréját mintázta meg. Mikes és Jósika műveltségteremtő géniuszokként álltak nemzedékek tanuló ifjai előtt. Báthory István szobrát rendelte meg röviddel ezután Vágótól Majláth püspök és az erdélyi Egyházmegyei Tanács. Ez a feladat messze meghaladta a fentebb említett szoborrendelésekét. Erdély fejedelme, a későbbi lengyel király emlékét kívánták születésének 400. évfordulóján megörökíteni. Az emberi méret kétszeresére tervezett szobrot Kolozsváron, a Báthory - Apor szeminárium épületében 1933 őszén avatták föl. Vágó ragaszkodott ugyan a történelmi szobrászat hagyományaihoz, formaalkotása azonban kevésbé merev vagy statikus. Felületképzésében bőven élt a reneszánszkori öltözék gazdag plasztikájával, s jelképértéket keresett alakja mozdulatainak. Jobbjában kardot tart a fejedelem, a hazát védő hatalom jelképét, míg bal kezével, parancsolóan kinyújtott ujjával könyvekre, a szellem hatalmának forrásaira mutat. Ez a fejedelmi tartás a Kolozsváron egyetemi rangú iskolát alapító Báthory történelmi örökségét szimbolizálta. „Az egyház - mondotta a fölavatáskor dr. Balázs András pápai prelátus - a szoborral mélységes háláját akarta kifejezni azért, hogy Báthory István a nemes és szegény magyar ifjak részére csaknem négyszáz évvel ezelőtt szemináriumot alapított, hogy ott a kultúrának, a vallásosságnak örök fáklyája lobogjon."

9 Kolozsvár és az erdélyi magyarság fölemelő ünnepe volt 1933. november 15-én a szobor fölavatása. Vágó Gábor alkotását a Báthory - Apor szeminárium udvarra nyüó kapuja felett boltozatos falnyüásban állították föl. Felirata a kapu fölött: STEPHANUS BÁTHORY, bal oldalon: PRINCEPS TRANSSYLVANIÁÉ 1571 - 1586, a jobb oldalon: REX POLONIAE 1576 - 1586. (Az utóbbi két felirat ma már nem látható.) A lengyel küldöttség hatalmas virágkoszorúja emlékeztetett a lengyel - magyar barátságra. Olyan időkben került sor e szobor fölavatására, amikor a fasiszta Vasgárda föüépése nyomán a gyűlölet huüáma árasztotta el Erdélyt. Nem a szoborállítások kora volt ez, hanem a barbár szoborrombolások korszakának nyitánya. Báthory alakja túlélt viharos időket, ma is az ódon iskola udvarán áü. Megszakítatlan egyházművészeti munkásságáért Vágó magas kitüntetésben részesült. 1934 őszén a Zsü völgyében dolgozott, mikor a hírről értesült. XI. Pius pápa (Majláth püspök fölterjesztésére) a Pro Ecclesia Pontifice arany érdemkeresztet adományozta neki. Alig lehet nyomon követni, hol járt, müyen megrendeléseknek tett eleget a szobrász. Naplót, rendszeres följegyzéseket sohasem vezetett. Eldugott falvak templomaiban bukkanunk rá szobraira, melyekről senki sem tudta, kitől származnak. Nem is szólva a kegytárgyakról, hiszen azok még ritkábban kerülnek műértő szemek elé. A harmincas évektől készített egyre nagyobb számban kelyheket, szentségtartókat, míves kidolgozású gyertyatartókat. Ötvös- és fémműves munkáinak híre ment, s már nem csak hitbéli megrendelői akadtak, de protestáns egyházak is gyakran fordultak hozzá. Miután Erdélyből távozott, a vüágháború küszöbén, a fiatalabb nemzedékhez tartozó Fuhrmann Károly vállalta át e feladatokat. Kolozsváron kívül dolgozott a közeli falvakban (Kajántó), Csíkban (Csíksomlyó, Csíkszentkirály, Csíkszentmárton, Csíkszentimre), Udvarhelyen és környékén (Etéd), Segesváron, Szászrégenben és Zsü-völgyi városokban (Petrozsény, Lupény). 9 A lengyel kormány képviselőinek jelenlétében leleplezték Báthory István kolozsvári szobrát. Keleti Újság, [Kolozsvár], 1933. nov. 16.