A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MURÁDIN Jenő: Vágó Gábor (1894-1968)

lombelsők átalakítása változatos alkotói feladatokat kínált. Ez volt a helyzet Magyarországon, s mindenütt az elcsatolt területeken. Vágó Gábornak nem volt szüksége arra, hogy szobraira kiállításokon találjon vevőt, a megrendelők keresték meg őt. Gyorsan épülő egyházi kapcsolatai itáliai tanulmányútiához segítették hozzá. Erre mindenképp szüksége volt. Autodidakta, önképző státusán kellett túllépnie. Gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök támogatása tette lehetővé számára ezt a csodálatos ajándéknak érzett utazást. 1925 februárjában indult útnak feleségével, s a házaspár közel két évet tölthetett Itáliában. Rómában laktak, de bejárták a jelentősebb olasz városokat. Múzeumokkal, képtárakkal ismerkedtek. Vágó a bronzöntés technikájában kívánt behatóbb ismereteket szerezni, de minden más alkalmat fölhasznált a tanulásra. Egy Rómából keltezett tudósítás arról számolt be, hogy Vágó Gábor kolozsvári pályatársakkal, a festő Pap Domokossal és Katona Gyulával (a későbbi neves berlini operaénekessel) együtt a Szent Péter templom közvetlen közelében lakott. Házigazdájuk egy 86 éves „vatikáni gróf volt. Gondjaikon a magyar egyházi képviselet részéről a műpártolásra fogékony Bangha Béla segített.

4 A szobrász innen járt be műtermekbe vagy látogatta olasz mesterek akadémiai kurzusait. Legtöbbet Angelo Zaneüitől tanult, akit tanáraként tisztelt. Pártfogói az idegen földön annyira fontos társadalmi kapcsolatok kiépítésében is segítségére voltak. Otthonos lett a vatikáni magyar követségen, s megismerhette a nagy tekintélyű Pacelli bíborost. Vágó és felesége is portrémegrendeléseket kaptak (szoborban és képben); ezek tiszteletdíjából tartották fönn magukat. A vatikáni követ nemcsak szobrot vásárolt tőle, hanem megbízta öt gyermeke csoportképének elkészítésével. A szobrász rendkívül érdekesen oldotta meg a nem mindennapi feladatot. Reneszánsz keretbe foglalva márvány domborművön jelennek meg a gyermekek összefüggő mozgásban ábrázolt portréi, ületve alakjai. Művéből az antik mintákon át az olasz újklasszicizmus szelleme sugárzik.

5 Még Rómában történt, hogy megismerkedett Riba Hugóval, a kezdeményező szeüemű, energikus jászberényi pappal. Riba páter nagy tervekkel készült haza. A művelődés impozáns hajlékát teremtette meg az alföldi városban, s a katolikus főtemplom belsejének fölújítására készült. Meghívta Vágót, hogy terveiben segítségére legyen. így azután a szobrász és felesége Itáliából hazatérve Jászberénybe költözött. 1927 és 1930 között nagyrészt e városban, illetve átmenetüeg Pesten, majd legvégül Szegeden dolgoztak. Pártfogójuk megrendelésekkel látta el a szobrászt. A jászberényi templom számára Vágó még 1927-ben készítette el Szent Mihály arkangyal, ületve sárkányölő Szent György egészalakos szobrát. (E művek hosszú ideig a katolikus főtemplomban állottak, jelenlegi helyük ismeretlen.)

6 Vágó Gábor tervezte és készítette el Jászberény első világháborús hősi halottainak szobrát, melyet 1930-ban avattak föl. Műtermében készült 1928-ban Déryné márvány emléktáblája. Számos megrendelést kapott ugyanakkor az alföldi város polgárainak, neves személyiségeinek megmintázására. Pethes Imre, Palotási János, Beleznay Antal, 4 /pjb.dr./[P. Jánossy Béla]: Magyar művészek Rómában. A Hírnök, 1927. 4. sz. 5 A márvány dombormű reprodukcióját A Hírnök katolikus folyóirat 1927. évi 4-es száma közölte. 6 Páldi László ny. adjunktus (Szeged) közlése. Értékes följegyzései az MTA Művészettörténeti Kutatóintézete adattárában találhatók.