A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

A vizsgálat eredményéről Halász Pál 1946. jan. 24-én kelt levelében számolt be Hamvas püspöknek. Levelét azzal zárta, hogy véleménye szerint a kérdéses holmik valóban a szatmári irgalmas nővéreké. A püspök közreműködésével azokat rövidesen meg is kapták a szatmári irgalmas nővérek. 5. Az intézet siralmas helyzete 1945 végén, a városi vezetés segítsége. Amikor az irgalmas nővérek 1945 végén leltárüag is átvették az intézetet, nagyon siralmas állapotokat találtak. A Népjóléti Minisztérium ugyan 1945. jún. 1-vel fölemelte az intézetbe beutaltak után fizetendő díjat, havi 75 P-ről napi 20 pengőre, de ezt az emelést gyorsan elnyelte az infláció, és problémát jelentett a pénzjárandóság behajtása is. Szeged városa ugyan becsületesen fizette a hat szegedi beutalt (Matyikó Ferenc, Mánga Mária, Kolonits Erzsébet, Bullás István, Dziczák Pál, Kovács Sándor) után járó díjat, sőt a négy újvidéki gyerek terheit is átváüalta, azzal, hogy majd diplomáciai úton visszaszerzi a kifizetett összeget.(Lásd: Polgm. ir. 18738/944) A többi beutaló azonban korántsem volt ennyire pontos. Különösen az okozott nagy gondot, hogy a 70 áüami beutalt után pontatlanul fizetett a Népjóléti Minisztérium. Ezért Polyák Károly mint az Irgalomház igazgatója és Kovács Ödön mint a menhely igazgató főorvosa, dec. 14-én a szegedi polgármesterhez fordultak azzal a kéréssel, hogy előlegezze meg a Népjóléti Minisztérium díját, mert élelmiszer és tüzelő hiányában az intézet gondozottjai pusztulásra vannak ítélve. A polgármester gyorsan segített. Dec. 15-én - a számvevőség javaslatára - 2 millió pengőt utaltatott ki az Irgalomháznak, azzal a kikötéssel, hogy amint megérkezik a Népjóléti Minisztérium pénze, haladéktalanul visszafizetik azt a város főpénztárának.(Polgm. ir. 14837/945) Súlyosbította az Irgalomház helyzetét az is, hogy ebben az időben pénzért sem mindig lehetett élelmiszert kapni, vagy legalábbis beszerzése hosszas utánjárást igényelt. 1945. dec. 5-én ezért Szántó Benedikta gondnok irgalmas nővér és Polyák Károly igazgató aláírásával az Irgalomház vezetése levelet küldött a városi tiszti főorvosnak, melyben arra kérik, hogy az intézetben elhelyezett ápoltak jobb ellátása és ápolása érdekében, kérje részükre(109 beutalt, 16 főnyi személyzet) havonként 150 kg liszt, 15q burgonya, 50 kg bab, 25 kg só, 30 kg olaj kiutalását. Továbbá, amennyire lehetséges, 50 kg rizst és kölest, valamint a tisztálkodáshoz 20 kg szappant. Végezetül kértek még 2 vagon fát és a Lippai fűrészgyárból 3 vagon fűrészpor kiutalását. Kérésüket az Irgalomház drámai helyzetével támasztották alá: „Ezen kérelmünket bizalommal terjesztjük a Tiszti-Főorvos Űr elé, hogy gyermekeink halálának ne a gyenge táplálkozás és a fűtőanyag hiánya legyen az okozója."(Polgm. ir. 15344/945) A tisztifőorvos azonnal továbbította a kérést a polgármesterhez, egy támogatólevél kíséretében: „Kérem szíveskedjék a Közellátási Hivatalt utasítani arra, hogy a Boroméi Szent Károly Irgalomházban ápoltak részére a kért élelmiszert és tűzifát kiadja. Az Irgalomházban ápoltak nagy száma és súlyos betegségei emberfeletti munkát kívánnak az ott szolgálatot teljesítő alkalmazottaktól, s így méltányos, hogy az élelmiszerek nehéz beszerzése utáni járástól mentesítsük őket."(Ugyanott)