A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

16. Mely alapító levél felolvasás és megmagyarázás után, mint akaratommal egyezőt helybenhagyólag aláírtam. Szeged. 1946. évi január hó 2. napján. Előttünk, mint tanúk előtt: Kiss István Kiss Márton Polyák Károly alapító Nyüatkozat A Csanádi Egyházmegye mindenkori püspökének nevében alulírott dr. Hamvas Endre püspök ezennel kijelentem, hogy az alapító levélben rámháramlott kötelességeket és jogoknak gyakorlását elvállalom. Szeged. 1946. évi január hó 2. napján." (PL 544/949) A nyüatkozat sorai alatt azonban nem találjuk Hamvas püspök aláírását. Az alapítványt alkotó 16 pont döntő többsége - mint láttuk - Polyák Károly jogait és kötelezettségeit írja körül. Az alapítványi vagyon fejében az okirat tisztességes eüátást biztosít számára, és jogai is széleskörűek. Közben(1945. dec. végén) a szatmári irgalmasnővérek és Polyák Károly között újra fellángolt a vita. A nővérek ugyanis visszakövetelték Polyáktól az intézetben hagyott 14 ágyfüggönyüket és 10 pehelypaplanukat. Polyák Károly rögtön úgy reagált a követelésre, hogy az ágynemük nem a szatmári irgalmas nővéreké, mert azokat ő vásárolta az intézetnek. A vásárlás konkrét tényéről nincs adatunk, de az biztos, hogy az 1929. márciusában kötött alapszerződésben Polyák Károly kötelezettségei között ott szerepelt az Irgalomházban tevékenykedő szatmári irgalmas nővéreknek ezekkel a holmikkal való eüátása is: „Az irgalomház alapítója kötelezi magát , hogy a hálóhelyiségben minden nővér részére tágas és függönyökkel (kiemelés tőlem - P.J.) elkülönített férőhelyet biztosít következő felszerelésekkel: egy matracos ágy, 2 párna, egy paplan, egy takarópokróc, egy lábdunna,...." (PL 830/929) Dec. 27-én Hamvas püspök Halász Pál esperest bízta meg az ügy kivizsgálásával. Halász esperes kiment az intézetbe, és megáüapította, hogy a szatmári irgalmas nővérek által igényelt holmik valóban ott vannak. Az intézetben jelenleg tevékenykedő irgalmas nővérek használják is azokat, mivel az intézet fölszerelésének tekintik. Fogalmuk sincs arról, hogy azok a szatmári irgalmas nővérek személyes holmijai lehetnek. A vitázó felek közül, Halász esperes először Polyák Károlyt haügatta meg, aki neki is azt mondta, hogy a kérdéses dolgokat ő vásárolta az intézet számára. Romana szatmári irgalmas nővér, aki 8 évig szolgált az intézetben, azonban a követ kezőket írta kérdésére, nem hagyva ki a lehetőséget Polyák Károly ismételt befeketítésére: „Polyák egyszer eszközölt bevásárlást, amikor munkaköpenyhez való anyagot vett, nagy könyörgésre. Ennyire személyes holmit nem is igen mertünk volna tőle kérni, mert hiszen az intézetben ápolt gyermekek számára is mindig csak nagy nehezen sikerült felszerelési dolgokat kiverekedni."(PL 2040/945)