A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

* * * A nővérek külön lakosztályt kapnak, annak bútorozását és berendezését rendi szokásaiknak megfelelően látja el az igazgatóság. A nővérek tiszteletdíját a mai viszonyok szerint havi 200 pengőben állapítom meg, azonkívül I. osztályú élelmezést, fűtés, vüágítás, mosás, évenként 2 munkakötény, 2 pár ujjas, 2 pár cipő és személyenként évi 300 pengő szentruhadíj hozzáadásával. A nővérek betegség esetén gyógykezeltetésben, szükség esetén az igazgatóság terhére kórházi ápolásban részesülnek. Halálozás esetén szerzetest megülető temetésben, 1 nagy és 3 csendes misében részesülnek az igazgatóság terhére." Szeged, 1945. áprüis Tisztelettel: (PL 2825/944) A szerződés tervezetből három lényeges momentumot emelnénk ki: 1. A nővérek a gondnoki hivatalt is átvennék, ezzel Polyák igazgató sógorának Raffay Dezsőnek korlátlan hatalma a pénzügyek terén megszűnne. 2. Az intézethez tartozó kert müvelésének irányítása is a nővérek kezébe kerülne, ami szintén növelné súlyukat az intézet gazdasági ügyeinek irányításában. 3. Mindezek meüett Polyák Károly most is biztosította magának a mindenbe való betekintés, ellenőrzés jogát. Mindent összegezve úgy tűnik, hogy az irgalmas nővérek nagyobb önállóságot kaptak, mint amit korábban a szatmári irgalmas nővérek birtokoltak, és ellátásuk is jobbnak látszott, mint amüyenben azok részesültek. Meglepőnek tűnik ugyanakkor, hogy az intézet fenntartásának legfontosabb hátteréről - a gyerekek után fizetendő ellátási díjról - egy szó sem esik. A fenti föltételek alapján májusban megkezdődtek az intézet átvételének munkálatai, mindenek előtt a pontos leltárkészítés. Ebben az irgalmas nővérek részéről Pippkó Beáta újsomogyitelepi főnöknő és Ráth Klára tartományi helyettes főnöknő vett részt. Leltározás közben különféle szabálytalanságokat találtak, és intézeti dolgok is hiányoztak. Polyák igazgató állítólag ekkor - Pippkó Beáta szerint - azt a kijelentést tette: „0 nem állítja, hogy a szatmáriak vitték el, de ha nem hozzák vissza, azt áüítja, hogy ők vitték el." (PL 1122/945) Mivel az intézetben dolgozó vüági személyzet egy részének körében is olyan kijelentések hangzottak el, hogy a szatmári irgalmas nővérek eltávozásukkor eltulajdonítottak intézeti dolgokat, az irgalmas nővérek helyettes tartományfőnöke, Ráth Klára fölkérte a szatmári irgalmas nővérek tartományi főnöknőjét, hogy küldjön le valakit Szegedre, mert az Irgalomházban működött nővéreket intézeti dolgok eltulajdonításával vádolják. A szatmári irgalmas nővérek tartományi főnöknője a helyzet tisztázásával Frits Agüberta nővért bízta meg, aki Romana és Martina nővérekkel - ők korábban a szegedi Irgalomházban dolgoztak - utazott Szegedre. Itt először Pippkó Beáta újsomogyitelepi főnöknőt keresték föl, majd Bozsó Benigna szegény iskolanővért, aki - mint korábban volt róla szó - a szatmáriak elmenekülése utáni napokban az Irgalomház vezetését átvette.