A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)
Beáta főnöknő nekik is elmondta, hogy az intézet átvételekor Polyák igazgató, az ő és a helyettes tartományi főnöknő jelenlétében, olyan kijelentéseket tett, melyekkel a távozó szatmári nővéreket intézeti dolgok eltulajdonításával gyanúsította. Mindezekről Frits Agilberta nővér 1945. jún. 25-én kelt levelében számolt be a püspöknek, és kérte, hogy vizsgálja ki az ügyet. Közben ő maga is azzal gyanúsítja levelében Polyák Károly rokonait, hogy a Lőcsei utcában lévő lakásukba hordtak cipőket, cukrot, ágyneműt, ruhaneműt, sőt Polyák igazgatót is bevádolja szűkmarkúsága miatt: „ Ha a nővérek maguk nem segítettek volna magukon, és csekély jövedelmükből a süány élelmezést nem pótolták volna, s ha a nővérek hozzátartozói időközönként élelmiszereket nem küldtek volna, úgy már régen ott kellett volna nekik hagyni az Irgalomházat a hiányos táplálkozás miatt." (Ugyanott) A püspök 1945. jún. 26-án Becker Vendelt bízta meg az ügy kivizsgálásával, és utasította, hogy hallgassa meg Beáta újsomogyitelepi főnöknőt, Benigna szegény iskolanővért, Raffay gondnokot és feleségét, valamint Bozsó Tibornét, Benigna nővér sógornőjét. A püspök a fölteendő kérdések körvonalait is megfogalmazta. A meghaügatás júl. 3-án történt a püspöki hivatalban. A püspök irányelvei alapján Becker Vendel 34 kérdést tett föl. Ezeket a kérdéseket és az egyes személyek erre adott válaszait írásban is rögzítették. (Szerencsére ezek a püspöki levéltárban megmaradtak, és belőlük tudjuk rekonstruálni az intézeti eseményeket a szovjet csapatok bevonulásának időszakában.) Az intézeti dolgok eltűnésével kapcsolatban Pippkó Beáta most is azt vallotta, hogy Polyák Károly előtte és Ráth Klára, az irgalmasok helyettes tartományi főnöknője előtt, azt a kijelentést tette, - amit már korábban is idéztünk - „0 nem állítja, hogy a szatmáriak vitték el, de ha nem hozzák vissza, azt áüítja, hogy ők vitték el."(Ugyanott) Benigna nővér vallomásából az derült ki, hogy „az intézet személyzete beszélt arról, hogy Raffay elvitt dolgokat, később jelezték, hogy megőrzés végett, és ezek vissza is kerültek, ha nem is mind." A Raffay házaspár elismerte, hogy ők valóban elvittek intézeti dolgokat (élelmet, ruhaneműt), de csupán megőrzés végett, és ezeket később vissza is hozták. Az egész ügy elindítója, Polyák igazgató a meghaügatáson azt vaüotta, hogy a hiányokról akkor hallott először, „amikor Benigna szegény iskolanővér említette, hogy Romana szatmári irgalmasnővér holmijai között találtak intézeti holmit." 0 csak ezután rendelte el a leltározást is. Vaüomását azzal fejezte be: „Nem felelnek meg a gyanúsítgatások a valóságnak. De a nővéreket nem gyanúsítottam soha sem ezen dolgok eltűnése miatt." A meghallgatáson az is kitűnt - Benigna nővér vaüomásából - , hogy „az oroszok az intézetbe kétszer törtek be, és egyes dolgokat elvittek." De az oroszoknak a hadikórház számára való gyűjtési akció keretében is adtak intézeti holmit: egy ágyat, ágyneműt, és két pokrócot. (Lásd: Raffay Dezső vallomása) A teljes igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy az oroszok nem csupán vittek, hanem adtak is: Mivel az intézetnek nem volt krumplija, az oroszok segítették ki őket. (Raffainé vallomásából) A Szegeden megjelenő katolikus hetüap a Hitvallás 1945. aug. 26-i számában pedig a következő rövid híradást olvashatjuk:
