A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

4. Ellenben a Boroméi Szent Károly földjének megmunkálása egyedül a gondnokságot terheli, s ugyancsak az adminisztrációs munkák is. 5. A termelt anyagot a fent nevezett intézet gondnoksága köteles az étkeztető szerv vezetőjének rendelkezésére bocsátani. 6. Továbbá az étkeztetéshez megállapított összeget a városi főpénztárba fizesse be, és a város polgármestere útján utaltassa ki az élelmezés vezetőjének kezeihez. 7. Ugyancsak a fent nevezett intézet gondját képezze a főzéshez szükséges tüzelőanyag beszerzése, valamint a személyzet biztosítása azáltal, hogy az eddig alkalmazásban lévő egyének segítségünkre lesznek, az eddig kapott fizetés megáüapítása mellett, az eddig terhelt intézet vagy egyéb szerv megtérítése folytán. Ugyancsak az étkeztetéssel felmerült utazási költségek is a fent nevezett intézetet terhelik. 8. Az élelmezés mindenkor az Újsomogyitelepi Szent Margit Napközi Otthonos Óvoda központosított konyhájában történik. 9. Tehát a kész ételt a fent nevezett intézet gondnoksága naponta az intézet kocsijával száüíttassa el. 10. A jelenlegi személyzet és vezetőség továbbra is megszakítás nélkül folytassa a gyermekek gondozását, ezen a téren semmi kötelezettséget nem vállalunk, csak kizárólagosan az élelmezést." (Polgm. ir. 19490/944) Az Irgalomháznak azonban nem vezetőkre, tanácsokra és új szervezeti elvekre, hanem konkrét anyagi segítségre volt szüksége. A püspök ezért nem is kért a város üyen irányú segítségéből. Annál is inkább, mivel új megoldás körvonalai voltak kibontakozóban. Dec. elején ugyanis, az 1930 szeptemberétől 1944 decemberéig, a Deszki Gyermekszanatóriumban tevékenykedő Assziszi Szent Ferenc Leányai (Lásd erről: PL 247/930) nevű szerzetesnővérek egyike érdeklődött a püspökségen, hogy kaphatnának-e Szegeden valamüyen alkalmazást, mert jelenleg munka nélkül vannak. A püspök értesülvén erről, dec. 11-én írt Jakab Gyula deszki plébánosnak, és levelében meghívta Assisi Szent Ferenc Leányait az Irgalomházba: „Deszkről egy ferencrendi nővér volt itt és érdeklődött, nem kaphatnának-e alkalmazást Szegeden, mert a szanatórium, ahol eddig dolgoztak, elköltözött. Volna itt hely a Boroméi Szent Károly Szeretetházban, melyben gyengeelméjű gyermekek vannak. Ha a részéről valaki bejönne és megnézné a helyet, azt rövidesen elfoglalhatnák. A Szatmári Irgalmas Nővérek voltak ott, de a megszáüás elől elmenekültek, és most ideiglenesen a Szegedalsóvárosi nővérek gondozzák a gyermekeket, nekünk azonban máshol keüenének az apácáink." (PL 2850/944) A deszki apácák azonban nem jelentkeztek. Hamvas püspök ezért, dec. 29-én írott levelében, kérte Gyöngyösi M. Piroskát a szegény iskola nővérek tartományi főnöknőjét, hogy továbbra is lássák el munkájukat az Irgalomházban, és jan. 3-án keresse föl a továbbiak megbeszélésére. (Ugyanott) Közben Kovács Ödön, az Állami Gyermekmenhely igazgatója - eleget téve a dec. 3-i értekezlet fölszólításának - személyesen fölkereste Szeged polgármesterét, hogy a 60 állami beutalt gyerek utáni összeget előlegezze meg. Valentiny polgármester ezt meg is ígérte. (Ugyanott) Problémát csak az okozott, hogy a város főpénztárnoka - mint ahogy Raffay gondnok a püspökségnek jan. 13-án írott levelében jelentette - csupa nagycímletű (1000 pengős) és a szovjetek által kibocsátott bankjegyekben akarta kiadni a kért összeget.