A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

ezelőtt letelepedtek Szegeden, de nem volt megfelelő lakásuk. Az Irgalomház kiköltözé­se után, főnöknőjük - Hajtman Jolánta - fölkereste Polyák Károlyt azzal a kéréssel, hogy a megürült házat bérbe vennék a vezetésük alatt áüó Dolgozó Leányok Otthona és a szerzetesnők lakása céljából. Polyák Károly a Szociális Testvérek Társasága magyarországi főnöknőjével, Schlachta Margittal áüapodott meg a föltételekben. Ennek értelmében, az első emeleti udvari szárny kivételével, mely továbbra is a szatmári irgalmas nővérek tanulmányi há­zául szolgált, az egész épületet bérbe vehették. A megegyezés értelmében a kápolnát is újra fölszerelték, és a szatmári irgalmas nővérekkel közösen használták. 1939. nov. 20-án Glattfelder püspök is áldását adta a megegyezésre. (PL 3124/939) A gedói intézet fölszentelését - mint korábban már említettük - Glattfelder püspök 1940. jún. 18-án végezte. Ezen elismeréssel szólt Polyák Károly érdemeiről, és átadta neki a püspöki tanácsosi kinevezéséről szóló okmányt. (PL 2200/940) A fölszentelési ünnepségen a belügyminisztérium képviseletében Johan Béla állam­titkár is részt vett. Budapestre visszatérve, június 19-én kelt levelében, miközben meg­köszönte a püspöknek a szíves vendéglátást, ő is elismeréssel szólt Polyák Károly áldo­zatos munkájáról. „Mély benyomást gyakorolt rám az az önfeláldozó és altruisztikus munka, amelyet Polyák főtisztelendő úr végez. Nagy megnyugvás számomra, hogy Excellenciád az ő munkáját jóindulatú figyelemmel kíséri. Mi is rajta leszünk, hogy őt, amennyire lehet, segítsük. (PL 1845/9409) 1942-ben ünnepelték a szatmári irgalmas nővérek rendjük fennállásának századik évfordulóját. Ez alkalomból Polyák Károly egy új (43 m hosszú és 8,5 m széles) épület­résszel gyarapította az intézetet. Ebben kapott helyet a nővérek étkezője, a kitűnően fölszerelt konyha, a mosoda, a raktár és 5 betegszoba. Ezen kívül építettek még egy kis huüaházat és két fészert a tüzelőanyag számára. Az építkezésben az is nagy szerepet játszott, hogy az 1941-es árvíz következtében megemelkedett talajvíz miatt a régi vályogépület falai erősen megroggyantak, le keUett bontani őket. Ugyancsak az évforduló évében állították föl az intézet udvarán Boroméi Szent Kár­oly szobrát, amint egy béna kisgyereket gyámolít. (Délmagyarország 1942. jún. 28 és PL 770/942) Glattfelder püspök, mivel betegsége egyre jobban elhatalmasodott rajta, az új épü­letrész és szobor fölszentelését már nem tudta elvégezni, így ez utódjára, Hamvas End­rére maradt. Hamvas püspök 1944 jún. 27-én végezte el a szentelést. Beszéde, melyben alkalom­hoz ülőén a kereszténység lényegét adó szeretettel foglalkozott, nyüt kiállás volt az új­pogánysággal (fasizmus) szemben: „A szeretetet a régi és az új pogányság gyengeségnek nevezi, s ideálja a részvét nél­küli erőszak. A szeretetet a kereszténység hirdeti, s állítja, hogy a részvét nem gyenge­ség, hanem vüágot alakító nagy erő, éltető és építő erő... Szent István nem terrorra, hanem a keresztény szeretet vaüására építette fel az or­szágot, arra a vaüásra, amely az embereket önként, szeretetből vállalt engedelmességre indítja. A szeretetet kell hirdetnünk, mert nekünk nem keü az új pogányság, hanem keü a régi kereszténység." (Szegedi Új Nemzedék 1944. jún. 24)

Next

/
Oldalképek
Tartalom