A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

mint a fiúk gondozását illetőleg. Az alapító halála után az intézkedési jog átszáll a szatmári Irgalmas Nővérek magyarországi Rendjére." 1932 nyarára a helyzet annyira elmérgesedett, hogy a rend tartományfőnöksége Polyák Károlyt Esztergomba kérette, és ott kijelentették előtte, ha nem változtat magatartásán, akkor panaszt tesznek ellene a püspöknél, az apácákat pedig visszahívják, ami az intézet csődjét jelentené, mert oda más apácákat sem kap, annyira rossz híre van a nevének. Úgy látszik Polyák Károly megrettent, mert kijelentette, minden kívánságukat hajlandó teljesíteni. A rend vezetői erre megfogalmazták a maradás alapfeltételét: „A nyomorék gyerekek teljes élelmezése és gondozása adassék át az apácáknak, az igazgató csupán az ellenőrzést gyakorolja." Minderről Báthy László prelátus-kanonoknak, a szatmári irgalmas nővérek protektorának, 1932. júl. 8-án Glattfelder püspökhöz küldött leveléből szereztünk tudomást. (PL 1781/932) Az ellentétek elsimítására a tárgyalások Szegeden is folytatódtak. Július végén Benkő M. Szeréna tartományfőnöknő, november elején pedig Báthy László utazott Szegedre. A tárgyalások azzal zárultak, hogy megkérik Glattfelder püspököt, nevezzen ki az Irgalomház fölé egy háromtagú ellenőrző bizottságot, mely ideiglenes jelleggel 1933. jún. 30-ig működne, és ha beválik, akkor utána majd véglegesítik. Célját és szükségességét Báthy László a püspökhöz nov. 14-én küldött levelében így fogalmazta meg: „Ennek egyrészt az lenne a célja, hogy az irgalomház külső formájában emelje az egyházias jeüeget, másrészt, hogy a bizottsági tagok ellenőrizzék Polyák működését, és betekintést nyerhessenek az irgalomház belső életébe... A személyek nevei Öntől függnek. Ottlétemkor Raskó, Becker és Sopsich neve került szóba." Ugyanazon a napon Polyák Károly is írt a püspöknek, ő a következőképpen adta elő az ügyet. „....Irgalomház kormányzását eüenőrző u.n. felügyelő bizottságot kinevezni méltóztassék. Szükségesnek vélem ugyanis, hogy e szeretetintézmény a föléje rendelt felügyelő bizottság által közvetlenül rendeltessék Nagyméltóságú Püspök Urunk bölcs kormányzása alá. E kért kegyes intézkedéstől várom, hogy e szeretetmű az egyházmegye székvárosában jobban meggyökeredzik, a szenvedő gyerekek testi- lelki javára, másrészt a köztudatban is inkább ismeretes lesz mint az egyházmegye szeretetintézményeinek egyike." Neki a bizottság összetételével kapcsolatban csak egyetlen kérése volt, hogy annak legyen tagja „az intézmény iránt mindenkor őszinte jóindulatot tanúsító Sopsich János egyházmegyei főtanácsos, pápai kamarás." Glattfelder püspök 1932. nov. 17-én nevezte ki a felügyelő bizottságot, melynek tagjai lettek: Elnök: Raskó Sándor főesperes, belvárosi plébános; Tagok: Becker Vendel egyházmegyei kormányzó tanácsos, Sopsich János püspöki titkár. Közölte Polyák Károüyal, hogy a felügyelő bizottság tagjainak köteles minden információt megadni: „Tisztelendőséged, amennyiben eüenőrző tisztjükben majd eljárnak, minden egyes dologban a kívánt felvilágosítást megadni tartozik." (Ugyanott) A szatmári irgalmas nővérek hatáskörének bővítésével, illetve a felügyelő bizottság kinevezésével, az intézet vezetését akadályozó, sőt létét veszélyeztető torzsalkodások megszűntek.