A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

Közben a vallási élet is szépen fejlődött az intézetben. 1933. márc. 2-án a püspök engedélyezi az intézet kápolnájában a stációs képek (keresztút) elhelyezését és fölszentelését.(PL 681/933) 1935. máj. 9-én pedig engedélyt ad Polyák Károlynak a kápolnában elhelyezett és Boroméi Szent Károlyt ábrázoló oltárkép megáldására.(PL 1351/935) Ugyanezen évben a nővérek új gyóntatót kapnak Virág Sándor hittanár személyében. Kis István hittanár már két hároméves ciklust letöltött, és harmadszor csak a nővérek titkos megszavaztatásával lehetett volna meghosszabbítani, de ezt teendői megnövekedésével már ő sem akarta.( PL 1443/935) Virág Sándor nem töltötte ki a hároméves ciklust, mert 1937 őszén a püspök Földeákra helyezte, ahonnan képtelen volt eüátni az intézeten belüli gyóntatói tevékenységét. Polyák Károly és a nővérek kérésére, 1937. dec. 1-én Glattfelder püspök P. Merényi Vince felsővárosi minorita házfőnököt nevezte ki Virág Sándor utódjául.(PL 3543/937) Természetesen a nővérek igyekeztek vaüásos szeüemben nevelni a gyerekeket, és megismertetni velük - már aki képes volt erre - a váüási alapismereteket. Minden évben nagy élmény volt a gyerekek számára a karácsonyfa ünnepség. Az értelmesebb gyerekek ezen kis jeleneteket mutattak be, verseket, énekszámokat adtak elő. Az ünnepség végén volt az ajándékosztás. A gyerekek nagyon tudtak örülni a legegyszerűbb ajándéknak is. Az ajándékok legnagyobb részét a különböző segélyszervezetektől kapták. Az intézetben igyekeztek a gyerekeket egészségesen táplálni, zöldségfélével és gyümölccsel eUátni. Ebben nagy segítséget jelentett Polyák igazgató 5 holdas gedói kertje, ahonnan sok mindent kaptak ajándékba. Nem az eüátás, hanem az alapbetegségeik elhatalmasodása volt az oka, hogy a gyerekek között magas volt a halálozási szám. Évente 6-12 gyereket temettek. 1937-ben például 7-et, de 1938-ban 11-et. (Lásd: PL 1805/940) A nagyszámú halálozás eüenére a gyerekek száma gyorsan nőtt, és a tervezett létszámot is jelentősen meghaladta. 1937 végén már 129 fő volt az intézeti gyerekek száma. Ezek közül 90 után az áüam fizette a tartásdíjat, 1-ért az izraelita hitközség (Úgy látszik nem vették olyan komolyan a római katolikus felekezethez való tartozást!), a pécsi alapítványi hely is mindig be volt töltve, 3 gyereket az intézet ingyen tartott, a többi után szüleik ületve lakóhelyük önkormányzata fizetett. (Ugyanott) A létszámnövekedés hatására az Irgalomház egyre szűkebbnek bizonyult. De ugyanüyen problémát jelentett az is, hogy az átépítések eüenére sem tudott az épület megfelelni egy egészségügyi gyermekotthon által támasztott követelményeknek. Az udvar is viszonylag kicsiny volt, de a legfőbb problémát az jelentette, hogy az első és második emeletről rendkívül nehéz volt a gyerekek leszáüítása. így nagyon keveset lehettek szabad levegőn. Az intézetbe való bekerülés iránt is egyre nőtt az igény. Egyre nagyobb szükségszerűséggel vetődött föl egy nagyobb otthon létrehozása. A megoldás ismét csak Polyák Károlynak volt köszönhető.