A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

PÁL József: A szegedi Boromei Szent Károly irgalomház története (1929-1951)

Másik munkahelyük a Boroméi Szent Károly Irgalomházban volt. Az Irgalomházba kerülésüket és tevékenységüket a rend akkori általános főnöknője, DoleschaU M. Editha és Polyák Károly alapító között 1929. márc. 31-én aláírt szerződés rögzítette. A szerződést még Benkő M. Szeréna a rend magyarországi helynöke (Esztergom) és Szabó István szatmári káptalani helynök is aláírta. (Lásd: PL 830/929). Polyák Károly a szerződést Glattfelder Gyula csanádi püspökkel is jóvá akarta hagyatni, de ő ezt feleslegesnek tartotta. Az Irgalomház alapítását természetesen a legnagyobb elismeréssel vette tudomásul, ahogy ez 1929. ápr. 24-én Polyák Károlyhoz küldött leveléből is kitűnik: „Mint minden emberbaráti tevékenységet éber figyelemmel kísérő főpásztor, csak a legnagyobb elismeréssel vehetem tudomásul Tisztelendőséged páratlan áldozatkészségét, s a magam részéről őszintén kívánom, hogy emberbaráti munkáját a Mindenható bőséges áldása kísérje és jutalmazza." (Ugyanott) A szerződés értelmében a szatmári irgalmasrend a következő kötelezettségeket vállalta: „A Szatmári Irgalmas Nővérek Rendje elvállalja Szegeden Ft. Polyák Károly Úr által alapított irgalomházban 61 róm. kath. vallású, gyenge elméjű és testi hibával bíró, de nem elmebeteg fiúnak 5 éves kortól 16 éves korig való felügyeletét, gondozását, ápolását, eltartását és a magyar kir. Népjóléti és Munkaügyi Minisztériumtól nyert következő segélyruhaneművel a ruházását is, nyáron: egy drb. nyári ruha, 2 drb. ing, egy drb. sapka, 2 pár harisnya, egy pár cipő és 2 évenként nagykabát.... Váüalja a Rend a konyha vezetését, éléstár, ruharaktár, mosókonyha felügyeletét, a varroda kezelését és - ha szántóföld van, ezzel kapcsolatban a gazdálkodás vezetését. Ezen munkakörön belül - amíg az alapító él - az ide rendelt főnöknő vele egyetértésben és utasításai szerint fog az intézetben rendelkezni úgy az anyagi ügyekben, mint a fiúk gondozását Uletőleg. Az alapító halála után az intézkedési jog átszáll a Szatmári Irgalmas Nővérek Rendjére... Az intézet jogi személye az alapító - amíg él, halála után az Irgalmas Nővérek magyar Rendje, ami az alapító ajándékszerződésében biztosítva lesz. Ha az alapító előbb halna meg, mint édesanyja, akkor a Rend biztosít számára egy szobát, teljes ellátást, ápolást és eltemettetést... A Rend beleegyezik abba, hogy a fiúk száma fokozatosan felemeltessék 10l-re... Kötelezi magát a Rend, hogy a 61 fiúval bíró irgalomházba ad 13 rendtagot (nővért vagy jelöltet) éspedig hatot a fiúk gondozására, ápolására, kettőt a konyha és éléstár vezetésére, egyet a mosókonyha és ruhatár, egyet a varroda vezetésére, és kettőt esetleges gazdaság vezetésére, és egy főnöknőt. Ha a fiúk száma 61-nél több lesz, akkor a Rend is több nővért fog adni. Az alapító kötelezettségeit a szerződés pedig a következőkben rögzítette: „Minden munkakörben úgy a fiúknál, mint a háztartásnál és a nővérek lakosztályán megfelelő cselédet - és a tíz-tizenhat éves fiúk ápolására kisegítő férfiápolókat tart és fizet az alapító. Durva munkák végzésétől a nővérek egyáltalán mentesek. Az irgalomházhoz helyezett nővérek útiköltségét az alapító téríti meg. A rendi elöljárók akaratából elhelyezett rendtagok útiköltségét az irgalomház nem viseli. Az irgalomház alapítója kötelezi magát, hogy az Irgalmas Rendnek elkülönített lakosztályt bocsát rendelkezésére, amely áü megfelelő hálóhelyiségből, ebédlőből, főnöknő szobájából, fogadószobából, betegszobából, fürdőszobából; kötelezi magát továbbá,