A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
FÁRI Irén: Szegedi betyárfényképek
A halálozásokat eltitkolták, a rokonokat erről nem értesítették, sőt még a hullakiadást is megtagadták, úgy hogy a hatóság közbelépését vették többször igénybe. 40 A királyi biztosság és a város hatósága között így bizonyos súrlódás támadt, mit fokozott az a körülmény, hogy a végtárgyalásokkal nem a szegedi, hanem a pestmegyei, majd az aradi törvényszéket bízták meg. Azt híresztelték, hogy a szegediek érdekelve vannak, pedig a foglyok közt ép a szegediek voltak a legkisebb számmal. Volt ott mindenhonnan való rossz ember. Volt bácskai, csanádi, vásárhelyi, félegyházi stb. banda s ott volt a többi közt a híres kecskeméti banda, amelyről most szólni akarok. Ennek a bandának minden tagját még Ráday sem tudta előkeríteni, mert a többi közt Gombácz Pál, Vágó József, Tuba István, Éliás zsidó, Dömötör István, Csáki János, Bibicz György és Domány Mihály, kik még a végtárgyalás alkalmával is „futóban voltak." A banda többi tagja időközben, vagy a vizsgálat alatt elhalt, de közülük mégis 45-en kerültek a törvényszék elé, akiket el is ítéltek. 41 Ez a banda összesen 83 bűnesettel volt terhelve, amelyek többé-kevésbé összefüggő esetek voltak. Ugyanazok váltakozva szerepeltek hol az egyik, hol a másik esetnél. A banda legkiválóbb tagja Muslai Gyarmati János volt, akivel vetekedett Bajdor János, ki a kecskeméti monstre-pörben nem kevesebb mint három rablógyükosságban, tizennégy rablásban, harmincznyolcz tolvajlásban és még számos orgazdaságban volt részes. A banda kiválóbb tagjai közt voltak Tükör Gubicza József, Borbély István, Spányik István, Habrán György, Füles Faragó József, akiket az aradi törvényszék utóbb halálra is ítélt. A másod- és harmadrangú 20 - 15 és 10 évi börtönre ítélt vádlottak közt volt Szép Menykő István, Vasvülás Pál, Fitos Horváth Sándor, Kámpli Aczél Pál, Baka Bujsa András, Vigyori Fábián István. Volt egy asszony is közöttük, Rebek Eszter, Zsíros Györgyné. Pitavalba 42 ülő esetek, amelyeket a vádlevél a vádlottak terhére felsorol s amely vádakra nézve a bizonyítási eljárás alatt az alanyi és tárgyi tényálladék megáüapítva lett. Köteteket lehetne írni ezen szörnyű emberek rémtetteiről s a végtárgyalás alkalmával felvonult alakokról, azok előéletéről, de egyelőre maradjunk csak az egyik fővádlottnál, Bajdor Jánosnál. Bajdor a végtárgyalás idején (1872.) mintegy 35 év körüli szép szálas ember volt. Megnyerő, piros arczú, lenge járású, váüas és bátor tekintetű ember. Felesége igen alacsony, csinos menyecske volt. Az urát rendkívül szerette. Midőn kérdezték, hogy mint szerethette azt a rossz embert, azt felelte: „hogyne szerettem volna, mikor ő volt a pusztán a legszebb, legderekabb ember." a kisebbrendű vádlottak neve mellett is előfordul „az időközben elhalt" vagy a „várban elhalt", „öngyilkos lett" megjegyzés. 40 Balogh Mihály helybeli lakos, aki néhány hónap óta volt a vár foglya tífuszban meghalt. Családja a város segítségét kérte. SzH 1871. június 18. 41 Atárgyalások 1872. augusztus 23-án kezdődtek és szeptember 21-ig tartott, 1858-ig visszamenőleg vizsgálták az ügyeket. Az újság csak a nagyobb esetekről számolt be részletesen. 42 François Gayot de Pitaval a francia parlament jogtudora 1734-ben az érdekes és nevezetes jogeseteket összegyűjtötte. Kötetét számtalanszor kiegészítették, idegen nyelvekre lefordították. Nevéről az ilyen gyűjteményeket Pitavalnak nevezték el.
