A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

FÁRI Irén: Szegedi betyárfényképek

Mint kiszolgált közhuszár 1860. évben került haza a kecskeméti pusztára. A katonaságnál példás magaviseletű volt. Soha sem kapott fenyítéket, kötelességét mindig híven teljesítette. Juhásznak szegődött és mint üyen, sok ideig eüent áüt a kísértésnek, a czimborák csábításainak. Sebestyén Vak Király Mihály azonban egyre bátorította. Néhány birkája eltévelyedett s hogy mégis beszámolhasson, Kerekegyházán 11 bürgét lopott. Nem lett semmi baja, nem gyanakodtak rá, nem üldözték s még ezután is jó ideig nem bántotta a másét. De azután a nyomor és a szegénység, a családi gondok a rossz útra terelték. Mindig merészebb váüalatokba bocsájtkozott. Sokszor belekényszerítették a bűnbe, amelytől lelke irtózott. Akiknek e bűnt üldözni keUett volna, sokszor ép azok utalták annak elkövetésére. Baracson 1864. évi júliusában két disznót lopott s azokat szépen terelgette hazafelé, amidőn Kecskemét alatt a csendbiztos meglepte. Nem tudta igazolni a szerzést. A „komiszárus" úr elvette a két malacot, azt magának szépen meghizlalta, ezenfelül Bajdortól még 40 forintot követelt azért, hogy fel nem jelentette. A következő évben a komiszárus úr egy kost talált falkájában, amelyről azt vélte, hogy Dediczky Imre izsáki lakostól lopták el. Be is hajtotta a városházára. Bajdor tanúkkal, a gazdájával bizonyította, hogy az nem lopott. De csak 40 forint lefizetése után kapta vissza a Jeles" kost és a csendbiztos ekkor azt a tanácsot adta, hogy terelje a város falkájába, nehogy az izsáki káros nála megtalálja. Úgyis tett, csakhogy a város falkájából rövid idő múlva a csendbiztos falkájába terelődött át. A következő évben 3 birkát lopott, de rajta vesztett. Az ügyésznek mindent be is vallott töredelmesen, de 20 frtért „minden baját elcsinálták." De mivel a károsnak a 3 birka helyett 8-at, a csendbiztosnak pedig 10 frtot keüe adni, hogy „az esetet tovább ne kutassa", így a lejtőn mindig tovább-tovább sülyedt. A Gyenes Márton-féle rablásért, úgy az izsáki postarablásért (1868) mint bűnrészest befogták. De legnagyobb meglepetésére azt az ajánlatot nyerte, hogy 40 - 40 forintok lefizetése után kieresztik és a „sort nem bolygatják." Még ugyanazon évben egy lovat és egy csikót lopott, amit legott elcserélt Kránicz Pálnak egy pejlováért, amelynek passusa is volt. De ez a passus meg hamis volt. Mikor azután ezért bekerült, 50 frtért azt a tanácsot kapta, hogy másnapra hozzon be egy más lovat, amelynek jó passusa van. így is történt s ekkor szabadon bocsájtották. A csendbiztos és az ügyész „jó pártfogása" azután mind többre késztette. Egyébként az ügyész - Halasi - később rendőrkapitány, maga is bekerült a Zwingerbe. Ráday behozatta, de néhány nap múlva börtönében felakasztva találták.

43 így lett azután Bajdor lassanként rabló és a kecskeméti banda fő alakja. Egy csöppet sem volt válogatós és kész volt legjobb czimboráját, kenyeres pajtását is meglopni vagy meggyükolni. Nagyon jeUemző e tekintetben a Németh György és Kontra János kecskeméti juhászok ellen elkövetett rablógyilkosság. Német György juhásznak 120 drb bürgéje volt, de tartozott egy kecskeméti zsidónak, ki a birkákat lefoglalta, de azért a zálog Német György birtokában maradt. Híre támadt, hogy a zsidó nem hagyja soká Német kezén s birkákat, hanem elhajtatja. Ekkor 43 SzH 1871. július 2. Halasy Sándor főkapitány, aki több rendbeli búnrészességét már Kecskeméten bevallotta, a szegedi várban - pár napi ott léte után - öngyilkos lett. Az alsóbb néposztályban nem kedvelték, Kecskeméten a botrányig hangos szavakkal nyilvánítottak örömet az elfogása fölött.