A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

FÁRI Irén: Szegedi betyárfényképek

Az ő nevéhez tapadt mind az a sok szerencsétlenség, csapás, mely abban az időben az Alföld népét meglátogatta, mert azt a sok rosszat, amit a népnek átszenvedni kelle, nem is annyira az elemi csapások, hanem inkább a rossz kormányzat szülte. Még jól emlékezünk az 1863-iki aszályos esztendőre, amidőn tavasz óta semmi eső nem esett és a tejjel-mézzel folyó Kánaán valóságos siralom völggyé változott. Az aszályos időben elpusztult minden növényzet. A kutak kiapadtak, a jószágok étlen-szomjan vesztek. A nép éhséget szenvedett, mert nem volt mit munkálni s nem volt semmi kereset. Kiszámíthatatlan és megmérhetetlen az az óriási kár, mely a vagyonban és sz emberéletben ekkor bekövetkezett. De még a következőé, az 1864. esztendő is ínséges volt, mert hisz az előző esztendőben nem termett semmi és így nem is vetettek, tehát a második évben sem volt aratás. 1866-ban május 25-én Orbán nap virradóján a 0 pont alatt 10 fok hidegben elfagyott minden növényzet. Az ínség ismét megújult, de ez nem volt elég. Kitört az osztrák-porosz háború s annak nyomában pedig a kholera tizedelte meg a föld népét. Ezek az áüapotok és különösen a politikai helyzet megingatták az ország közbiztonságát. A régi betyárvüág megújhodott és rémtetteivel remegésbe ejtette az Alföld népét. Házásás, útonállás, rablás, gyilkosság, gyújtogatás napirenden volt s a hatóságok képtelenek voltak a rendkívüli áüapotokat megszüntetni. Bogár - testvérek, Babáj Gyurka és Macsvánszky rablóbandái a Duna-Tisza közén szabadon garázdálkodtak. Fényes nappal betörtek városokba, helységekbe s a legvakmerőbb módon űzték fosztogatásaikat. Ép itt Szegeden történt, hogy rálőttek a postára, amidőn éjjel a vasúthoz igyekezett. Egy más alkalommal a pályaudvarban rabolták ki a postát és mikor Rózsa Sándor fogságából kegyelem útján kiszabadult, Péteri pusztán a robogó vasutat áhította meg, hogy kirabolja. Mikor az alkotmányt helyreáUították, a kormány legelső gondja volt, hogy a kétségbeejtő közbiztonsági állapotokon javítson. A Dunán túl a híres Patkó-féle banda kiirtására gróf Forgách Móricz nyert megbízást, az alföldi közbiztonság helyreáüítása pedig gróf Ráday Gedeon feladata lett, ki mint teljhatalmú királyi biztos 1868-ik év végén Szegedre jött és működését az 1873-ik évben fejezte be Aradon, hova az utolsó évben települt át. A királyi biztos egy nagy vidék összes gyanús egyéneit, rovott előéletű embereit, orgazdáit mind összefogatta s azokat a szegedi várba, ennek „Zwinger" nevű részébe szállította, hol a vüágtól teljesen elszigetelve voltak. Nem volt oda senkinek bejárata és senki sem tudta, hogy mi történik odabent a sok letartóztatottal. Lengyel katonák voltak az őrizettel megbízva, akik irgalom nélkül lelőtték azt, aki bár tévedésből is a Zwinger felé közeledett.

38 A foglyok száma néha az ezret is haladta. Alig egy kettő volt olyan, akit szabadon bocsájtottak, a többi évek hosszú során mint vizsgálati rab szenvedett. Igen sokan pusztultak el közülök, mit általában a kegyetlen bánásmódnak és a kínvallatásoknak tulajdonítottak.

39 38 Ezekkel a körülményekkel az összes idézett szerző egyetért. Edvi Illés a teljes elszigeteltségnek tulajdonítja azt, hogy a foglyok megtörtek és vallani kezdtek. 1870. december 4-i lap arról tudósít, hogy éjjel 3 körül az őrt álló polyák katona tévedésből lelőtt egy Molnár nevű felsővárosi hajóst, akinek hat árvája maradt. Szigorú vizsgálatot és a vár ezen részének elkerítését ígérte az újság. 39 Nagy Czirok László évtizedek múlva kiterjedt rokonsága és ismeretsége útján visszaemlékezéseket gyűjtött, később két könyvében részletesen beszámolt ezekről. Nagy Czirok 1962, 1965. A perek során