A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

FÁRI Irén: Szegedi betyárfényképek

betyár arcképe teszi ezt a könyvet felette érdekessé és tanulságossá." Az Engel Lajos­nál Szegeden megrendelhető könyvet akciósán, féláron kínálja. A könyv ötlete valószínűleg egyszerre született a fényképsorozattal, bár a fénykép­pel ülusztrált könyv technikáját még nem találták föl a betyárperek idején. Amikor az ítéletek gyorsított ütemben születtek 1872. közepén, olyan irodalmi mű megjelenését 99 ígérte az újság A szegedi vár Pitavalja címmel, amely nem csupán a bűneseteket so­rolta volna fel, hanem az egyes bandákat, és főleg a vezéreiket akarta bemutatni jogászi kritikával. Annyi bizonyos, hogy nem a könyvhöz készültek a fényképek, mivel a nyom­dai úton reprodukált fotó közlése csak az 1880-as évek elején vált lehetővé. Addig a fényképek egyetlen terjesztési módja az volt, hogy több példányban előáüítva albumok­ba rendezték a képeket. Bár ezek az albumok nem jutottak el olyan tömegekhez, mint a sajtótermékek, mégis fontos közvéleményt formáló erejük volt. A fénykép alá írt szöveg rögtön informálta is a szemlélőt. 24 Valószínűleg e tény fölismerésének köszönhető a szegedi várban fogvatartott és elítélt betyárokról készült fényképsorozat elkészülése. A rettegett királybiztos eljárásának helyességét lehetett igazolni a főbűnösök megje­lenítésével és a rájuk kiszabott büntetés üyen módon való közzétételével. Ráday királybiztos működése szélsőséges vélemények megfogalmazására adott al­kalmat: aki átélte és túlélte, a borzalom hangján beszél, 25 aki részt vett benne, vagy Rá­day-párti, a részletek boncolgatása nélkül helyesli a történteket. 26 A korabeli közvéle­mény keveset tudott, mégis háborgott Ráday túlságosan nagy hatalma és módszerei miatt. A királybiztos felhatalmazása alapján Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Torontál, Temes, Krassó, Pest-Pilis és Solt, Bács-Bodrog vármegyékre, a Jászkun Kerületre, vala­mint ezen területeken levő szabad királyi városokra terjedt ki ületékessége. A helyi ren­dészeti szerveknek utasítást adhatott, igénybe vehette a katonaságot is. Szeged sem örült annak, hogy a királybiztos székhelyét Szegeden rendezte be. A gazdák előbb fáklyás felvonulással tüntettek mellette, amikor megbízatása meg­hosszabbítása után 1872. február végén visszatért Szegedre, de a júniusi országgyűlési képviselőválasztás alkalmával nem támogatták kellő számban. A helyi újság keserűen vette tudomásul a szegedi vár elhíresülését. Több vármegyényi bűnhalmazt kapcsoltak össze Szeged nevével, a korabeli sajtó a tárgyalásokról Szeged vidéki bűnkrónika néven tudósított, jóllehet a fogva tartottak egy fél országrésznyi területről kerültek Szegedre. Miután az alkalmazott vizsgálati módszerek miatt a királyi biztosságot hevesen tá­madták a képviselőházban a belügyminiszter azt az utasítást adta Rádaynak, hogy az 97 ügyek gyorsításával a biztosság működését 1871-ben be keü fejezni. Ekkor tulajdon­képpen még csak elkezdődtek a perek. Az 1871 februárjában közzétett statisztika szerint addig 2242 bűnesetet vizsgáltak, ebből teljesen befejeztek 172 esetet, részben kiderített ügy, de be nem fejezett vizsgálat 633, kezdetleges áüapotban 720 eset volt. A kimutatásból hiányzik a befogott gyanúsí­tottak pontos száma, melyet 500 fölé tesz az újság. 28 A vizsgálatok előrehaladtával a be­22 SzH 1872. augusztus 4. 23 SZILÁGYI 1982. 231. 24 SZILÁGYI 1996. 275. 25 NAGY CZIROK 1962, 1965., BÉKÉS 1966. 26 EDVI ILLÉS 1923., CSONGOR 1992. 27 SZABÓ 1962. 127. 28 SzH 1871. február 24.

Next

/
Oldalképek
Tartalom