A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

5. Felekezeti népesség. Szeged katolikus város. Kétségtelen, hogy a város népességének kezdetektől fogva stabil tulajdonsága katolikus hite. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a török megszállás következményeként, illetve a modern városi kereskedő - elosztó funkciók kiépülésekor a felekezeti és etnikai megoszlás jelentős városrészi eltolódásokat eredményezett. Feltételezhető, hogy a török-dúlás előtt még közvetlen kapcsolatok álltak fenn a városrészek között, de utána bizonyíthatóan önállóan élték életüket. Külön autonóm községként szerepeltek, külön vagyonnal, háztartással, bíróval, igazságszolgáltatással rendelkeztek.

5 A mezővárosi jogokkal rendelkező „Alszeg" masszív katolikus tömbjével szemben „a magasabb helyre" települt igazgatási központ, a „civitas" szerb-örmény kereskedők és német iparosok gazdasági hegemóniája alá került. Az üy módon bekövetkezett etnikai arányeltolódás valamelyest változtatott Szeged vallási arculatán, hisz a gazdasági élet új szereplői a görög rítusú egyház szertartását, igaz a németek jórészt a katolikusét követték. Mindenesetre a XVIII. századi Szeged központjáról nem véletlenül született az a megállapítás, hogy Rácz-Szeged.

58 Szeged igazgatási központjának etnikai összetétele a 19. század elejére annyiban változott, hogy a polgárjoggal rendelkező civisek többségét ekkor már a németség alkotta. A betelepülés mértékére jellemző, hogy a már említett régi Palánk (Rácz-Szeged) mellett a német jövevények új településközpontot hoztak létre, a Kül-Palánkot, melyet egy 1739-es bécsi tervrajz Deutsche Stadt-nak (Német város) nevezett. így kerülhetett sor arra, hogy a belvárosi plébánia templomban a piaristák beszüntették a magyar prédikációt, mely a német és dalmát hallgatóság számára érthetetlen volt.

09 Rendszeres magyar hitszónoklat csak 1836-tól hangoztatott, mintegy kifejezve a belvárosi asszimilációs folyamatok irányát. A török-kor előtti vallási és etnikai homogenitás elveszett tehát az újkor kezdetére, de visszaszorulásuk mértéke közel sem akkora, mint a törzslakosságot jóval nagyobb arányokban elvesztő Szentes és Hódmezővásárhely mezővárosokban. Szegeden a katolicizmus maradt, Hódmezővásárhelyen a kálvinizmus lett a társadalmi asszimiláció legfontosabb csatornája. Szeged újkori szociális viszonyainak alakulására döntő mértékben hatott a török megszállás. A szultán ugyanis a várost és lakóit saját birtokaként fin kezelte, ami egyben védelmet is jelentett a török martalócokkal szemben. Különleges helyzete miatt a környék elpusztult falvainak menekült lakosságából Szeged népessége folyamatosan fejlődött, de épp e népmozgás földrajzi iránya miatt — pusztuló falvakból a védett városba — nem polgárias elemek duzzasztották fel a város népét, hanem szökött parasztok. Szeged későbbi falusias társadalmi jellege alapvetően ebből a regionális mobilitásból adódott. Ami a katolikus jelleg dominanciáját illeti, jórészt az is a törökjelenlétével volt összefüggésben. Vallási fölényének tudatában nem háborgatta a katoli57 Cs. SEBESTYÉN Károly: A szegedi Palánk. Szeged, 1927. 58 KOVÁCS János: Szeged és népe. Szeged, 1901. 125. p. 59 SZÁNTÓ Imre: Szeged az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején. - Tanulmányok Csongrád megye történetéből XI. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1987. 18-19. p. 60 SALAMON Ferenc: Magyarország a török hódítás korában. Pest, 1864.