A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században
kus hit lelkes védelmezőinek, az 1310. óta Szegeden élő ferenceseknek lelki gondozó munkáját. Jellemzően sokszínű a XVIII. századi betelepülőknek a szegedi polgárság lajstromkönyvéből rekonstruálható regionális eredete és foglalkozási megoszlása. 61 A birodalom szinte valamennyi tartományából, sőt Svájcból, Westfáliából, Hessenből, Poroszországból is érkeztek jövevények, akik az iparos tevékenység új formáit (német tímár, német szűcs, német varga stb.) honosították meg. Macedónia, Szerbia volt a görög-keleti vallásúak fő kibocsájtó helye, velük a közvetítő árukereskedelem, a kávéfőzés és a dohánykertészet vert gyökeret Szegeden. És kisebb mértékben módosították a vallási megoszlást is. (Lásd a táblázatot a következő oldalon) A felekezeti viszonyok alakulását bemutató táblázatunk 80 év fejlődésére terjed ki. Értékelhetőségét befolyásolja, hogy az 1828-as adatok a csanádi püspök egyházmegyei leírásából valók, illetve a megkereszteltek száma alapján kalkulált népességet tüntet fel, ezért a bennük rejlő információ csupán arányjelző lehet. Másik gondunk a felekezeti viszonyszámok városi összevonásából adódik, amennyiben 1880-tól forráslehetőségeink miatt nincs módunk a városrészek külön statisztikai anyagának feldolgozására. Attól kezdve az egyes demográfiai és társadalmi tulajdonságok statisztikai összesítői nem városrészenként, hanem Szegedre vonatkoztatva állnak rendelkezésünkre. Természetesen ez nem gyengíti a számszerűsített értékek hitelét, mindössze a felekezeti és egyéb társadalmi változások árnyaltabb helyi körülményeinek vizsgálatát iktatta ki a lehetőségek sorából. Ennek megfelelően kell értelmeznünk a számsorok közötti összefüggést. Ugyanis ha azt állítjuk, hogy Szeged lakosságának 96 %-a katolikus volt 1839-ben, meg kell magyarázni ugyanezen arány 6 %-os csökkenését 1858-ig. Arról van részben szó, hogy az 1859-es felvétel rókusi összesítői hiányoznak, így a valóságnál nagyobbnak kell tartanunk a katolikusok visszaesését. Másrészt viszont tényként kell elkönyvelnünk, hogy a görögkeleti, illetve protestáns vallások reformkorbeli terjedésének mértéke a vallás oldaláról erősítette meg az egyéb vonatkozásokból megállapítható folyamatot, hogy ti. a polgárjoggal rendelkezők köre korrelál a nem-katolikus vallások térhódításának arányával. Nemcsak arról volt szó, hogy a szenátus támogatta pl. a görögkeleti egyházat, hanem arról, hogy 1730 után — bár a szerb kereskedők tömegesen katolizáltak — a külső tanács egyharmada még mindig görögkeleti vallású volt. 64 1828-ban pedig az 502 szegedi polgár közül 130 (25 %) volt német. Nem kizárt, hogy a város részéről leginkább diszkriminált protestáns vallások későbbi (1846) berendezkedése az akatolikus német polgárság számbeli megerősödésével volt összefüggésben. Hisz sokkal kevésbé számított a polgárfelvétel kvalifikációs szempontjának a nemzetiségi-nyelvi hovatartozás mint a konfesszionális kötődés. Márpedig az evangélikusok és protestánsok nagyobb arányú polgárosítására csak 1825 után került sor. Ezzel magyarázható e vallások 1850 utáni arányában gyors fejlődése: az 1858-as állapothoz képest (93 fő) 1910-re több mint 61 Kovács János, 1901. 112-115. p. 62 BÁLINT Sándor: Szegedi szótár. I. köt. Budapest, 1957. 197. p. 63 A statisztikai táblázatokat az 1828. évi országos összeírás (CsmL. 1828. évi Regnicolaris Conscriptio iratai), 1857-es népösszeírás, (CsmL. Szegediner Ortsübersicht 1857/ 1870-es népösszeírás, CsmL., illetve az 1900 évi népszámlálás Bp. 1904. 27. köt. 84-85. p., 1910. évi népszámlálás (Bp. 1913. 5. köt. 162-163. p.) alapján készítettem. 64 Szeged története II. 1985. 612.p.
