A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

vezésének, az oktatás, egészségügy stb. modern infrastruktúrájának demográfiai feltételeit is rögzíti.

56 Tudniillik az ezzel kapcsolatos társadalmi igények városi szintű prognosztizálásához figyelembe kellett venni a táblázatból kiolvasható javuló halandósági, s a tendenciájában csökkenő születési viszonyokat. Az összes születések 8 %-os visszaesése azt mutatja, hogy a gyermekkorúaknak az össznépességen belül csökkenő aránya a korpiramis alját már a századforduló előtt karcsúsítani kezdte. Nem volt arányban a születéseknél tapasztalt csökkenéssel az időskorúak javuló halálozási statisztikája. Utóbbi pozitív szaldója mindössze 2 %-os volt. Valamennyivel nagyobb mérvű (9 %-os) növekedés tapasztalható az ún. fiatal - produktív korosztály (15-39 éves) népességén belüli térfoglalásában. Ez a változás vitathatatlanul az árvíz utáni városiasodásra, s az újjáépítéssel összefüggő nagyarányú beköltözésekre vezethető vissza. Ha a népességnövekedés századfordulós ütemét vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a természetes szaporulat tízéves átlaga 11,1 % volt, ugyanakkor a város népessége 100270-ről 118528-ra emelkedett, ami 18 %-os tényleges növekedésnek felelt meg. A kettő közötti különbség (6,9 %) minden bizonnyal a bevándorlásból adódott. Feltételezzük, hogy Szeged meginduló iparosítása, az alacsonyfokú gépesítés javítása a könnyőipar elsődlegességének fenntartása mellett, s a velük kapcsolatban fellépő tőkehiány enyhítése magyarázza a 11,1 %-os természetes szaporodási ütem, s a 18,8%-os lakossági növekedési ráta közötti különbözetet. Szeged polgárosodásában, az urbanizáció igényében kell látnunk a születési arányokat meghaladó népességtöbblet okát. A népesség korösszetételében bekövetkezett változást plasztikusabban szemlélteti a 100 gyermekre (1-14) jutó idősebb korúak száma: Év Fiatalabb Idősebb Öregkorú Év produktív korú Öregkorú Év 15-39 40-59 60-és felül 1869 98,1 40,2 14,0 1910 131,6 52,9 22,8 1869-ben 98 fiatal tartott el 100 gyermeket, 1910-ben közel 132 fő. Ugyanakkor a kiegyezés után 100 gyermekre mindössze 14 idős ember jutott, ami félévszázad után ugyan több mint 50 %-kal javult, de az idősebb korosztály korábbról datálódó, gyorsan fogyó arányát a polgárosodás évtizedei sem tudták a korpiramis csúcsát robbanásszerűen kiszélesítésével korrigálni. 56 KOVÁTS Zoltán: Az első részletes szegedi népszámlálás és a korösszetételben bekövetkezett változás 1960-ig. Klny. a JGYTF Tud.Közleményeiből. Szeged, 1968. 151-163. p.