A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

nyolc „kóborlót" adott újoncnak. Több siklói a sorshúzás körüli visszaéléseket panaszolta. Szintyén és Kerekin követelték, hogy a gazdagok és a szegények egyaránt adjanak újoncot.

101 A teher áttétele különösen egyes gazdagabb falvakban volt megfigyelhető. Ágán 30 hadbavonult közül 28 zseüér volt. Más falvak helyetteseket fogadtak. Szentr Márton 8 újonc helyett 3875 Ft-ért fogadott önkénteseket. Kurticson 82 újonc közül 74 helyettes volt. A sorozás eUeni megmozdulások először Lunkaságon mutatkoztak meg. Okozati tényként felhozhatók főképp azok az úrbéri sérelmek, amelyeket a kisjenői nádori uradalom községei szenvedtek. Nadabon szeptember 5-én az összeírás megkezdése előtt feltételül szabták, hogy osszák ki a majorsági földeket. A főispán karhatalmat rendelt ki, de szeptember 9-én az újabb kísérlet is ellenáüásba ütközött. A választmány erre igénybe vette az aradi nemzetőröket és a Schwarzenberg ezredet. Erre nadabi lovasok fellármázták a környéket és olyan hírek terjedtek el, hogy a magyarok a román falvakat támadják. Végül is a fellázadt falvakat pacifikálták, de áldozatok árán.

102 Vukovics emlékirataiban említést tesz arról, hogy Eleken is megtagadták az újoncozást és ezért „mint engedetlenség fenyíttetett meg.' Az ellenforradalmi császári proklamaáció híre október 10-e után jutott el Aradra és a várból tüstént tovább terjesztették. A proklamáció román fordítását többek között a madrizsesti bíró kapta meg és a görögkeleti lelkészt megbízta, hogy olvassa fel a nép előtt, a pap azonban erre nem volt hajlandó. A felhívást végül mégis valaki felolvasta csakúgy, mint Szakácson, majd Musztestin. Zöldesen és Szaturon őröket áüítottak, a fényesi bíró Jószáshelyen az ispántól és a jegyzőtől elkobozta fegyvereiket. A szaturói és a madridesti bíró tudakozódókat küldött az Erdélyi Nagyfejedelemségbe az ottani események megtudakolása céljából. Míg e területen a felhívások komolyabb mozgalmat nem támasztottak, a Hegyalján sokkal nagyobb visszhangot keltettek. Ne felejtsük el, hogy e területen a szöllődézsma fenntartása központi kérdés volt és az országgyűlés szeptember 15-i határozata eltörléséről, holtbetű maradt szentesítés hiányában. Október 13-án Kovaszincen híre terjedt, hogy a csendbiztos újoncokat „fogdos". Ezt követően a tömeg megtámadta a községházát, az ispáni lakot, a közeli présházakat, sőt a görögkeleti lelkészt is menekülésre kényszerítették. A felkelés közepette érkeztek gyanútlanul Kovaszincra, útban a lippai szolgálatból hazafelé a békési nemzetőrök egy csoportja. A tömeg a falu szélén feltartóztatta őket, elvették fegyvereiket, élelmiszerüket, sőt egyesek ruházatát is megvámolták. A jelentés szavai szerint „megvérezgették" őket. A fölkeléshez csatlakozott a közeli Kuvin is.

104 Vüágoson az időközben eltávozott császári katonaság visszamaradt poggyászának elszáüítása robbantotta ki az eseményeket. Október 17-én a kirendelt parasztok megtagadták a felrakott szekerek elindítását és Teodor Pop jegyzőtől követelték, hogy menjen velük Kovaszincra, és olvassa el a várból érkezett felhívást. Végül a küldöttek csak a községi írnokot vihették magukkal. A visszatérés után egy Lazerescu nevű paraszt a látott „panzserás levélre" hivatkozva ellenáüásra szólított föl, sőt a nép egy része föl is 101 ALA - AC 296, 865/1849. Vésztörvényszéki iratok sz.n. 102 ALA - AC 1655, 109/1849, BF. 149,166, 325, 327. Császári, királyi kormányzatban 2844, 3003/1850. O. Lupas: Starea de spirit a populatiei romanesti din partile aradéne in 1848. Hotarul (ARAD) 7/8-1938, 117, Arad IX. 16, Aradi Hirdető LX. 16. 103 Vukovics S.: i.m. 351, 354, lásd még 97 sz. jegyzetet is! 104 ALA - BF 38/1849, MR 5033.