A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

fegyverkezett. Galsán egy paraszt azt hirdette, hogy felhatalmazták őket, hogy verjék agyon az összes földesurakat. Muszkán két nap múlva mozdultak meg. Első célpontjuk a kocsmabérlő volt, majd a „jobb gazdák" ellen készülődtek. Egy parasztot azért vontak felelősségre, mivel segédkezett az újoncozásnál. Magyarádon az újoncok beszáüítását akadályozták meg.

105 A Maros völgyében október második felében Radnától keletre szintén voltak megmozdulások. Kaprucán egy Faur nevű görögkeleti pap felszólította a falusiakat, hogy szálljanak szembe a „felkelőkkel". A dumbravicai tanító a néptömeg előtt azt kiáltotta, hogy „feltámadott Horia". Berzován és Konopon uradalmi épületeket támadtak. A bátorítás a Hunyad megyei Zámon áüomásozó császári parancsnoktól jött.

106 Az aradi ostromra gyülekező haderő egy részét csakhamar bevetették a mozgalmak ellen. Arad megye területén sehol eüenállást nem találtak. Vüágoson az első ágyúlövésre a tömeg szétfutott, a helybeli magyarok pedig azzal védekeztek, hogy nem önként keltek föl. Rövidesen a katonák megszállták a Hegyalja többi falvait is. Úgy látszik a parancsnokok igyekeztek fölvüágosítani a népet, hogy nincsenek románellenes szándékaik. Működésbe léptek viszont a rögtönítélő bíróságok és a Hegyalján 11 embert kivégeztek.

107 Ezután a csapatok észak-keleti irányba fordultak, és október utolsó napjaiban a megyehatáron lévő Jószáshelyre értek. Útközben több elégedetlenkedőt letartóztattak a megyei tisztek és elöljáróságok bemondása alapján, és a környéken aktív szerepet ját szőtt bírákat, akik hitelt adtak a császári proklamációnak, összesen 9 embert statáriális úton kivégeztek.

108 A Maros völgyében a beavatkozásra november végén került sor és eüenállás nélkül Zámig nyomultak elő. Müován és Odvoson „szíves éljenzéssel" fogadták a honvédeket. A mozgalmakban résztvett falvakban azonban szigorú statáriális rendszabályokat alkalmaztak. A későbbi hónapokban a szomszédos Zaránd megye határát Csutak ezredes, ületve Hatvani őrnagy csapatai zárták le és elszigetelték Arad megyét a Nyugati Sziget hegységben táborozó román felkelőktől.

109 December elején már 3861 katona és 6564 nemzetőr tartózkodott itt, hadműveleti értékük azonban alacsony volt. A kb. 2000 főnyi várőrség sem állt azonban jobban. Közülük többen át is szöktek a honvédekhez. Potemkin Ödön emlékirataiban szó van a Rukavina ezred magyar katonáiról, akiknek sikerült távozniok a várból. Galsai Kováts Ernő hadikövetként a várba indulóban szerzett tudomást arról, hogy román dobosa a várőrségből származik. Azt is tudjuk, hogy a vár kapitulációja alkalmával (1849. július 1.), 595 karánsebesi román határőr a honvédekhez lépett át. A honvédségbe történt gyors felvétel és a sokfelé ágazó szükséglet nyomán különböző kormányzati rendeletek igyekeztek bizonyos rangsorolást biztosítani. így 1848 105 Közlöny X. 27, 31, XI. 1, Kossuth Hírlapja X. 31, XI. 11. P. Vancu: i.m. 114. Román Akadémia Könyvtára Bukarest, kézirattár Mss rom. 1059/3, 14-15, ALA - BF 29/1849, Vésztörvényszéki iratok sz.n. 106 Gheorghe LlTIU: Romanii aradeni in framantarile anilor 1849-1850. Arad, 1947-49, 81, 82. Közlöny XI. 16, 24, Kossuth Hírlapja XI. 5, 14, 22, ALA - AC 17/1849. 107 MARGITAY Gábor: Emlékirata. Budapest, 1890. 45. Silviu Dragomir Studii si documente privitoare la revolutia romanilor in anii 1848-49, Kolozsvár 1946. III. 158-172. Román Akadémia Könyvtára Bukarest, Kézirattár, Mss rom. 1059-136. 108 G. Litiu: i.m. 89-91, S. Dragomir: i.m. 196-205. 109 ALA - BF 624/1849, Kossuth Hírlapja, XII. 1, 7, 10, Közlöny X. 31, XI. 9, 13, G. Litiu: i.m. 81-82.