A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez
A legtöbb panaszt mégis Apátiban, Barakonyban és Seprősön hozták föl a legelőelkülönítés kapcsán. Micskén a zsellérek szántóföldet kértek. 53 A választmányok jelentéseiből összegezve megállapítható, hogy az úrbér gyors felfüggesztése elejét vette a nagyarányú mozgalmak kirobbanásának, amelyek az Erdélyi Nagyfejedelemségben hamarosan súlyos helyzetet teremtettek. 54 Az esetleges rendbontások megakadályozására megindították a törvényszabta nemzetőrség megalakítását. A csekély várőrség és a megyéből eltávozott katonaság helyett sürgették már az áprüis 3-i ideiglenes szabályzat alapján a legalább 200 Ft vagyonnal, féltelekkel vagy a községek által megbízhatónak ítélt 20-50 év közötti férfiak szolgálatát. Az Arad városi kezdeti szerény eredmények meüett csak a mezővárosi jellegű településekre, mint Magyar- és Román- Pécska, Pankota és Radna, valamint néhány magyar és német lakosságú falura lehetett számítani, ezzel szemben a csintyei kerületben a választmány elő sem merte hozni a kérdést. A liberális nemesség vezetői gyorsan fölismerték a helyzetet és e téren is tapintatról tettek tanúságot. Glegovácon áprüis 24-én a túlbuzgó jegyző vármegyei urak jelenlétében igyekezett eredményt felmutatni, ami kisebb zendülést eredményezett. 55 A társadalmi kérdések mellett jelentkezett a vaüási is, amely a románság esetében összekapcsolódott a nemzeti hovatartozással. Az aradi püspökség román vezetése (1829), főképpen Rat püspöksége idején, sok hívő szemében feleslegessé vált az unióra történt áttérés. Újra jelentkezett a görögkeleti vallás és a román nemzetiség egységének hagyományos gondolata. Ennek következtében megindult a német parasztok között egy mozgalom, amely az 1834-ben unióra lépett hívek visszatérését igyekezett elérni a görögkeleti vaüásra. A reformországgyűlések nyomán, amelyek kimondták a vallásváltoztatás nagyobb szabadságát, a galsaiak nagy része újra óhitű lett. Számuk 1140-re nőtt, az unitáriusoké 870-re csökkent. A korabeli törvények szerint a többség birtokába lett volna adandó a templom, iskola és a papi földek, a jóváhagyás azonban a Helytartótanácsnál elakadt. A forradalom nyomán kialakult helyzetben István nádor áprüis 3-iki leiratában veszélyesnek ítélte meg a túlzással mintegy 20 község részvételére becsült mozgalmat. Az erőszakos foglalás elkerülése végett a kerületi választmány Kurtakéren rövid úton teljesítette a követeléseket. Galsán a tömeg megnyugtatására a főszolgabíró áprüis 9-én átvette a templom kulcsait. Másnap Fábián Gábor vezette rendkívüli választmány maradéktalanul teljesítette a többség akaratát. A Vallás és Közoktatási Minisztérium intézkedését a galsai és kurtakéri templom közös használatára Rat püspök elutasította, és a megye pedig figyelmen kívül hagyta úgy a miniszteri intézkedést, mint a nagyváradi görög-katolikus püspök panaszát. A következőkben Fábián Gábor vezetésével Arad város és Vüágos kivételével valamennyi községhez, ahol ezt igényelték, a görögkeletiek birtokába adták az egyházi és iskolai épületeket, valamint a papi földeket. Egyedül Bokszegen maradt az átadás következő évre. 56 E napokban érkezett meg a márciusi törvények áprüis 11-én történt szentesítésének híre. Aradon ünnepélyes fogadást készítettek elő az országgyűlésről áprüis 20-án 53 ALA - AVC 398, 754, MR 5023, 5028, 5029. 54 TROCSÁNYT Zsolt: Az erdélyi parasztság története 1790-1848. Budapest, 1956. passim. 55 ALA - AVC 337, 359, 366, 368, MR 50101. 56 ALA - AVC 338, 399, 427, 436, 543, 790, AC 592, 644, 757, 801, 1083, 1237, 1314, 387/1849, 509/1849, 1452, 1713, MR. 5044. Aradi görögkeleti román püspökség levéltára, 110/1848.
