A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

ahol magasabb szintű gazdálkodást folytathatott. Ezzel magyarázható, hogy 1798 és 1847 között a telektulajdonosok száma 162,93 %-kal nőtt, ugyanakkor egy jobbágyra eső telekhányad 39,28 %-kal csökkent.

42 Az árutermelés megindulása révén előrehaladó paraszti rétegződés is komoly mértéket öltött, de egyelőre a falu belső ellentmondásai szélesedésének nincs nyoma. Az elégedetlenség másik forrása az erdőhasználat és még inkább a legelő elkülönítések voltak. A társadalmi megrázkódtatások nyomán több helyen valóságos lázadások robbantak ki, mint Kerülősön (1820), Somoson (1824), Seprősön (1825), VUágoson (1835), Sikulán (1837), Fazekas-Varsándon (1846) stb.

43 A többségében lévő román parasztság és a magyar, ületve magyarosodó földesurak között fennálló ellentétek nemzeti vetülete nem vezetett az Erdélyi Nagyfejedelemségben kialakult helyzethez. Az Arad megyei jobbágyok helyzetének viszonylagos meghatározója az úrbérrendezés volt és ennek áthágásával szemben bizonyos jogorvoslati lehetőség is létezett. A Nagyfejedelemségben az urbárium csupán vágyálom volt. Aradon az „Approbaták" románokra sérelmes intézkedései nem voltak érvényben, sőt 1791 óta a görögkeleti vallás „bevett" felekezet volt. Az egyházi kérdésben a magyar szabadelvűek több alkalommal jóindulatot mutattak, azonban 1847-ben a honoráciorok szavazati jogát elutasították, amit a román klérus sérelmezett. Ilyen körülmények között bizonyos mértékben 1848 elején adva volt egy forradalmi egységfront lehetősége valamennyi alapvető változásokban érdekelt erő részéről. A légkört kedvezőtlenül befolyásolta az 1847-es rossz termés, amely néhol éhínséget is okozott, így például az erdőháti községek többsége, a megye szerezte gabonát nagy nehezen kifizették, négy azonban nyomora miatt adós maradt.

44 * * * A március 15-i pesti forradalom Aradon is gyújtó hatású volt. Az első hírek nyomán 17-én délután tömeg gyűlt össze a főtéren. Az ifjúság elindult Kalafati Demeter kávéházából, amely az ellenzék gyülekezőhelye volt és tüntetett a 12 pont mellett. Este a színházban a nézők követelésére az előadás már cenzúra nélkül folyt le. Március 22-én a városi tanács főképp az odagyűlt tömeg nyomására szintén a pesti követelések mellett nyüatkozott. Schárfeneder polgármester vezette konzervatív többségű városi tanács a továbbiakban lehetőleg tétlenkedett, és így súlyos harc fejlődött ki közte és működésével elégedetlen liberális és radikális elemek között, főképpen a nemzetőrség szervezése körül. Itt jegyzendő meg, hogy a megyével eüentétben a városban egy igen aktív, nem kis mértékben hangos, radikális csoport igyekezett tömegbefolyásra szert tenni és a helyi reformokat gyorsan megvalósítani. Szócsöveik a magyarnyelvű „Arad" és a német nyelvű „Patriot" című újságok voltak, Bangó Pető és a zsidó Leo Jeiteles szerkesztése meüett. Döntő változást azonban csak a május 18-i városi választás hozott, midőn a polgármesteri székbe Török Gábor, a tanácsba pedig valamennyi nemzetiséget képviselő tagok kerültek. Később Török kormánybiztosi kinevezése után tisztét a román Dimitrie Haica (Hajka Demeter) vette át.

45 42 ALA - AC 30/1798. 385. 43 Aradul permanenta in istoria patriei... 186-188, 215-222. 44 ALA-AC 363. 45 LAKATOS Ottó: Arad története. Arad, 1881. I k. 108, Pesti Hírlap 1848. III. 31, IV. 11, 23, VI. 10. Der Ungar IV. 26, VI. 5, 18, VIL 3, 5.