A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

GLÜCK Jenő: Adatok a szomszéd Arad vármegye 48-49-es történetéhez

ugyanakkor a magasszintű hatóságok elfogadott tárgyalópartnerei is. Aradi, sőt bánsági és partiumi viszonylatban az egyház szerb vezetése következtében csak kis részben tudott eleget tenni a románok elvárásainak. E helyzet következtében 1790 után pozícióharc indult meg a templomi nyelvhasználat, a klérus összetételének és a kolostorok hovatartozásának terén. A nemzeti öntudat erősödése nyomán a gyulai születésű Meise Nicoara (Nyikora Mózes) vezetésével mozgalom indult meg az aradi egyházmegye román vezetése érdekében (1816). Igyekezetük beleütközött egyelőre Bécs ellenállásába, ami nagy elkeseredést váltott ki. Ennek terméke Meise Nicoara 1819 augusztus 15-én kelt emlékirata, amely a császárt személyében is támadta. Moise Nicoara bebörtönözése ellenére végülis 1829-ben Nestor Icanevisi személyében román főpap került az aradi püskpöki székbe, akit pesti és gyulai hívei is üdvözöltek. Néhány hónap múlva bekövetkezett halála után csak újabb harcok révén került sor Gherasim Rat megválasztására (1835-1850). Az aradi román püspökök hatásköre azonban a metropolita hatalmával szemben igen korlátozott volt. Jeüemző helyzet alakult ki az aradi Szent Péter és Pál templom esetében, ahol Thököly Sabbas vezetésével 1815 körül a szerbek kiiktatták a román nyelv használatát. A románok viszonossági alapon 1835 után a székesegyházat követelték kizárólag maguknak. A püspöki intézkedést a karlócai metropolita felülbírálta. Követelésüket csupán 1847-ben Fábián Gábor vezette megyei bizottmány segítségével valósították meg.

40 A 30-as és 40-es évek harcaiból úgy a Partiumban, mint a Bánságban a görögkeleti románok azt a következtetést vonták le, hogy a megoldást csakis az önálló egyház, iskola és alapítványi rendszer létrehozása jelenthet. Időközben egyéb megoldást ajánlott a nagyváradi román görök-ketolikus püspökség kezdeményezése, amely 1834-ben több Arad megyei községben az unió elfogadását szorgalmazta. Az áttérést tartalmazó nyüatkozatok kiemelték a változás nemzeti jeüegét. így például Zsulicán az áttérők kijelentették, hogy „a román püspökhöz térnek át".

41 A románság tömegei azonban elutasították e megoldást, sőt eüensúlyozására a szerb főpapság bécsi befolyását igyekeztek fölhasználni. A lakosság óriási többségét kitevő parasztság helyzetét az úrbér-rendezés határozta meg . Az 1848-as forradalmat megelőző időszakban a központi kérdést a határrendezések végrehajtását, ületve a jobbágyság által legtöbb helyen kifogásolt következményei határozták meg. A földesúri majorságok kiépítése és a jobbágytelkek csoportosítása jónéhány falu összevonását vagy áthelyezését eredményezte. A kisjenői uradalom megszüntette Somost és lakóit Nadabra telepítette. Az almási uradalom fölszámolta Lunkát, Plest és Plopot. Összesen mintegy 20 falu szűnt meg és vagy 40 változtatott helyet, legalábbis részben. Az Alföldön a falvakat kivétel nélkül összetelepítették. A jobbágytelkek kimérése alkalmával megmutatkozott az eüentmondás a fejlődés szakaszai között. Míg évtizedek előtt a birtokosok számára fontos volt a robot és a természetbeni szolgáltatás, a jobbágyok részéről elősegítették újabb telkek kimérését, sokszor a Mária Terézia-féle rendezés határozmányait messze túlmenően. A tőkés gazdálkodásra áttérő földesúr számára már a majorság jelentette a döntő jövedelmi forrást, 38 Cornelia C. BODEA: Moise Nicoara. Arad, e.n. 114, 224-240. 39 Nyomtatott üdvözlő lap az Országos Széchenyi Könyvtár apró tárában. 40 Gheorge LlTIU: Limba liturgica romána in catedrala din Arad. Biserica si Scoala, 42/1945. 230-232. 41 G. Ciuhandu: i.m. 510.