A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

várta a testület az „óra feláüítási ügyben". Brauswetter rövidesen megtette a kért kiegészítést, így ajánlati összege 2500 Ft-ra emelkedett, aminek az is oka volt, hogy időközben kiderült: a toronybeli harang nagyobb 15 mázsánál, ezért „nagyobb óra keU"-ett. Teljesítési határidőként - szerződéskötéstől számított - 90 napot jelölt meg, jótáüásként pedig 5 évet. Nem mulasztotta el finom kritikával ületni a többi ajánlattevőt: „Az általam szállítandó [belgiumi csiszolt üveg] számlap össze nem hasonlítható a mások által ajánlatba hozott számlapokkal." Továbbá: a Stiehl-féle toronyóra „régi constructió, mely a tudomány által rég túl van haladva". Végül Braus wetter az általa száüítandó toronyóra „Mannhardt-féle System"-jének előnyeit igyekezett bizonygatni.

334 A július 3-i keltű ajánlatában szereplő vállalási áron túli - Zombory által felkínált 200 Firos „felülfizetést" Brauswetter természetesen nem fogadta el. Ennek „következtében a városház építési végrehajtó bizottság műszaki közegei Gruber J. helybeli órással kezdtek tárgyalást", aki már július 26-án írásbeli - és káprázatos ígéretekben nem szűkölködő - ajánlattal áüott a bizottság elé. „Hajlandó vagyok - írta Gruber - f. é. szeptember 20-ig az uj városháza tornyában egy 30 órai járatú, negyed és egész órákat verő, compensait Ckiegyenlítő) ingával s négy 160 cm magas (sic!) és 12 mm vastag, tükörüveg számlappal eüátott transparent toronyórát o.e. 1800 frtért felállítani. Az óra pontosságára és kitűnő szerkezetére nézve a legjobb és legtökéletesebb, olyan, hogy annál kitűnőbbet az óraművészet ezideig fel nem mutatott". Az óráért 10 évi (!) jótállást vállalt, s ezen idő alatti díjtalan karbantartást. „Megjegyzem még - így Gruber - hogy képes volnék sokkal olcsóbb áron is transparens órát szállítani," de mint helybeli lakos azt szeretné, ha egy teljesen megbízható órát bocsájthatna a város közönségének rendelkezésére.

335 A bizottság még aznap megrendelte az órát Grubertől! Az utólagos tanácsi jóváhagyás kieszközlésének hálátlan feladata Zomboryra hárult. Augusztus 2-án számolt be a város tanácsa előtt a Brauswetterrel való tárgyalásának eredménytelenségéről, majd bemutatta a Gruberrel kötött egyezséget. A kész tények elé állított testület - bár bizonyára nem meggyőződés nélkül - Gruber megbízatását jóvá hagyta és a szükséges összeget a városház berendezési alap terhére megszavazta, de rosszallását fejezte ki amiatt, hogy a megrendelés „előleges" tanácsi jóváhagyás nélkül történt és felhívta a városház építési végrehajtó bizottság figyelmét, hogy a jövőben hasonló intézkedésektől tartózkodjon. Grubert felkérték, hogy szerződéskötés végett Csermelényi Iván tanácsnokot mielőbb keresse fel, Brauswettert és Schauert pedig levélben értesítették ajánlatuk el nem fogadásának tényéről.

336 333 CsML. IV. B. 1406. Fasc. 7428/83 Nro. 13491/83 334 u. o. további jelzet és dátum nélkül. 335 u. o. további jelzet nélkül. 336 u. o. Nro. 14271/83. - Brauswetter Jánosnak a szegedi toronyórák történetében játszott szerepe ezzel még nem ért véget. A városi toronyórák kezelésére meghirdetett árlejtéseken továbbra is rendszeresen - és eredményesen - pályázott. Öt egymást követő ciklusra vele köttek szerződést. (CsML: IV. B. 1406. Fasc. 6789/877. Nro. 22249/1883; Nro. 21191/1886; Nro. 26326/1889; Nro. 3732/1893; Nro. 35512/1895.) Az 1899. január 1-től 1902. december 31-ig terjedő időszakra már Reményi Mór lett a szerződéses vállalkozó, de őt gondatlansága miatt - néhány hónap múltán - a 2043/1899 számú tanácsi határozattal elmozdították, s június 1-vel a megbízást ismét (ám ezúttal utoljára) Brauswetternek adták át. Ez a kedélyeket felkavaró eset jó alkalmul szolgált arra, hogy a városatyák Brauswetter János