A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

A lakosság gyarapodása A város neve 1880- 1910 között (fő) (fő) % Győr 21 000 44 000 110 Temesvár 33 000 69 000 108 ! Pécs 28 000 50 000 80 Arad 35 000 58 000 66 ' Szeged 73 000 12 000 64 Makó 30 000 35 000 16 Szentes 28 000 33 000 18 Hódmezőv.hely 52 000 62 000 19 Legerőteljesebb szaporodást az iparvárosok mutattak földrajzi elhelyezkedésüktől függetlenül. Tehát a dunántúli Győr, a bánáti Temesvár impozáns fejlődésének legkisebb közös nevezője a föllendülő ipar. Ugyanezzel magyarázható Pécs (bányászat) és részben Arad kiugróan jó teljesítménye. Szeged nem iparváros, hanem elsősorban kulturális-kereskedelmi centrum, ami harmonikusan épült rá a szabad királyi városi múltból örökölt közigazgatási hagyományokra. Szembeszökő Csongrád vármegye klasszikus mezővárosainak (Szentes, Hódmezővásárhely) többiekhez képest szolid előremozdulása. Igaz, hogy az ugyancsak klasszikusnak számító szabad királyi városok (Sopron, Kőszeg, Esztergom, Veszprém) még jobban lemaradtak a fejlődésben, de számukra a pusztán igazgatási kvalitásokat felmutató városi lét nem kínált olyan felfutási lehetőséget, mint az alföldi mezővárosok szabad gazdálkodásának több százéves hagyománya. Abszolút és relatív növekedési rátáját tekintve Szeged csak a megyei agrárközpontok fejlődési ütemét haladta meg. Mégis a folyamatosan emelkedő népességi trend valamennyi felvett településen kimutatható, s Szeged a polgári átalakulás többé-kevésbé azonos ritmusát mutató iparvárosokhoz állt közelebb. Ez bizonyíték a város kibontakozó polgárosító faktorai mellett.

50 Növekedési ütemét csak a sokkal jobb gazdasági adottságú Győr, Temesvár és Pécs azonos időszakban regisztrált értékei múlták felül 1880-1910. között. 50 HoÓZ István: Szeged és Pécs népességfejlődése. Somogyi Könyvtár. Kézirat.