A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

„Iparának és üzletének" - valószínűleg 1872-ben - Bécsben telepet nyitott, ahol „Angol honi megrendelések is tétettek."

278 Szegedi műhelye 1876 táján 12-15 segédet foglalkoztatott. A szegedi toronyórák kezelésének és karbantartásának feladata tehát a Brauswetterék számára egyáltalán nem jelentett szakmai téren kihívást, s még kevésbé kínált számukra anyagi előnyöket. Presztízsféltéssel és lokálpatriotizmussal magyarázható inkább, hogy az e tárgyban meghirdetett árlejtéseken ismételten pályáztak. A Brauswetter Vümos által 1877-ben kieszközölt - majd apja, mint cégvezető által aláírt - órakezelői szerződés érvényessége 1880-ban járt le. A tanács ajánlati felhívásara - a megjelölt december 9-i határidőre - csak egyetlen pályázat érkezett. Brauswetter János 300 Ft-ért vállalta a munkát, de csak azzal a feltéteüel, ha a rókusi templom számára egy új órát készíthet. Ez utóbbit már november 30-i keltű, tanácshoz intézett levelében felvetette és megindokolta: „a rokusi órát is ujjal kérem felcserélni, mert az nyomorultan jött a vüágra, avval annyi baj van, hogy ezen egy óra kezeléséért megérdemelném a 300 forintot (...), szerkezete minden kritikán aluli és annak kezelése a legtürelmesebb órást is sodrából kihozni képes."

280 Brauswetter ajánlatát - mint feltételest - a tanács december 16-án elutasította, s december 22-re új pályázatot íratott ki, ám erre is csak Brauswetter jelentkezett. Érveinek hatására a tanács utasította Zombory Antal tanácsnokot - a költségvetési bizottság elnökét - hogy az új toronyóra készítésének költségét az 1882 évi költségelőirányzatba vegye fel. Egyben jóváhagyta a Brauswetterrel való órakezelői szerződés megkötését, de csak az 1881. január 1-től december 31-ig terjedő időre szólóan.

281 Az év második felében, amikor az órakezelői megbízatás már a lejáratához közelgett, Brauswetter - versenyen kivül - több pályázatot is benyújtott, de ezeket sorra elutasították. Legutolsó ajánlatában a rókusi kivételével valamennyi toronyóra felhúzását és a rajtuk végzendő órás munkákat 400 Ft-ért vállalta, feltéve, ha „újabbi pályázat ki nem hirdettetik". „Meg vagyok győződve - írta Braus wetter a tanácshoz intézett levelében - hogy a tekintetes város üy föltételek meüett nem kap más váüalkozót mert ezen terhes munkákat csak az váüalhatja magára, kinek több segédje van kik közül egyet különösen a toronyórák számára keü tartania."

282 Várakozásával eüentétben a tanács december 28-ra mégis ajánlati versenyt hirdetett. Brauswetteren kivül más pályázó nem lévén a december 31-i tanácsülés jóváhagyta a vele való szerződés megkötését

283 az alábbi feltételekkel: 1. A vállalkozónak 1882. január 1-től december 31-ig terjedő időben gondoskodnia keü a városházi, valamint a belvárosi, az ortodox, a felsővárosi és alsóvárosi templomok toronyóráinak felhúzásáról, karbantartásáról, esetleges javításáról, továbbá a városháza hivatali helyiségeiben levő órák „igazításá"-ról. években használt cégjelzéses levélpapírjának fejlécén nyomtatásban fel vannak sorolva mindazok a kiállítások, amelyeken kitüntetést szerzett, a 20. század elejieken pedig az elnyert érmek fakszimiléje is látható. (MFM. Történeti gyűjtemény. „Firmák". A-L. doboz.) 278 CsML. IV. B. 1406. b. Fasc. 8038/872. Nro. 5966. 279 CsML. ÍV. B. 1406. Fasc. 6789/877. Nro. 1668. 280 u. o. Nro. 20568. 281 u. o. Nro. 22128/80 282 u. o. Nro. 22777/81 283 u. o. az előadi íven.