A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

pest Szeged — igaz, 20 évvel nagyobb intervallumra eső — népességnövekedési üteme viharosnak mondható. A valóságban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet, hisz a számok mögött meghúzódó társadalmi összefüggések megfejtése sokkal fontosabb mint magának a számsornak a megkonstruálása. Kulinyi Zsigmond idevágó számításai a természetes népszaporulatból előállt növekményt 1890-1898 közötti szakaszra vetítve 9623 főre tette.

46 Ugyanakkor a népesség ezen idő alatt bekövetkezett tényleges növekedését 15 000 főben állapította meg a statisztika. Tehát a polgári fejlődéshez szükséges demográfiai kondíciók egy része még a századfordulón is külső források igénybevételével teremtődtek meg. Szeged igazából ebben az időben vált a Délvidék kulturális és gazdasági centrumává. Szeged régi hivatása — a Marostól délre elterülő régió, a Bánát népességének szellemi és gazdasági energiáinak megszervezése. A német és iparos jellegű Temesvár politikai kisugárzásait nem sikerült háttérbe szorítania, de a bánáti mezőgazdaság természetes elosztó piacaként, a kultúra — magyarosító jelleggel is rendelkező — modern infrastruktúrájával Szeged felszívó hatása kétségtelen lett. Pozitív népességi szaldója jórészt a polgári feladatok végrehajtására Szegeden vállalkozó bánáti rekrutációból adódott.

47 A fejlődés tartalmát innentől meghatározó jegyek közül mind kisebb jelentőségű a lakossági létszám nominális változása, de egyre nagyobb fontossággal bírt a városiasság fogalmába tartozó kulturális, közlekedési, távközlési stb. infrastruktúra kiépülése. Nem arról volt szó, hogy mindez funkciótlanná tette volna a továbbbi népességnövekedést, hanem arról, hogy Szeged 1900-ban mért lakosságösszege urbanizációs kisugárzásának regionális hatásával korrelációba jutott, s attól kezdve — épp e civilizációs határokat bővítendő — fejlődésének belső színterét kellett fejlesztenie. Jövőbeni városiasodásának objektív mutatója ti. már nem lehetett más, mint a piaci és kultúrkörzetébe esett egyéb urbánus települések (Szabadka, Zenta, Hódmezővásárhely) saját jogú modernizálása, azok polgárias elmozdulásának spontán vezérlése. Természetes, hogy ezt a hivatását egyidejű népességnövekedés mellett még eredményesebben teljesíthette. Az 1910-ig tartó periódusban ezért folyamatos gyarapodás tapasztalható, de üteme megtorpant az előző dekádhoz képest. Feltűnő, hogy a nagyobb népszaporulat hiánya ott mutatkozott, ahol nehéz volt a megélhetés, ahol a lakosság a földművelés mesterségén kívül egyébhez nem értett, ahol a nehéz, de biztosnak mondott mezőgazdasági egzisztencia már a kenyeret se biztosította a családnak. Tehát a külterületen.

48 Mégis jelentősnek könyvelhetjük el az utolsó „békebeli" évtizedben elért eredményt, mert a 118328 lélek azt jelentette, hogy Szeged polgárosító ereje — bár veszített valamit dinamikájából — továbbra is meghatározó a térségben. Sőt Hódmezővásárhely 265 fős visszaesése, illetve az országos átlag alacsony színvonala még jobban kiemelte a Délvidék központjának urbanizációs súlyát. Viszonylagosabb a kép, ha Szeged fejlődését néhány nagyobb város népmozgalmi eredményével hasonlítjuk össze.

49 46 Kulinyi Zsigmond, 1901. 264. p. 47 Uo. 267. p. 48 SzN 1911. január 12. 49 A táblázat összeállításánál használtam Kulinyi Zsigmond kimutatását (1901. 167.), Kováts Zoltán összehasonlító táblázatát (1901. 517. p.) és az MSK Az 1901-1910. évi népmozgalom községenkénti táblás kimutatásait. Budapest, 1913. 46.