A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

TAKÁCS József: Szeged új toronyórái és mestereik (1806-1883)

kapacitása évente legfeljebb 4 db toronyóra kibocsájtását tette lehetővé, ám a legtöbb iparos egész életében csak néhány toronyórát csinált, s jobbik esetben is több év telt el két megrendelése között. A toronyórák készítése ebben az időben még külföldön sem volt tömeges. A Schauer cég - a Monarchia első toronyóra gyára pl. még az 1830-as években is csupán néhány darabot áhított elő évente. 1828-ban Magyarországon (Erdély kivételével) 209 órást regisztráltak a regnicolaris összeírásban. Tényleges számuk ennél magasabb lehetett.

8 Közülük Szegeden mindössze két órás működött ekkor. (Volf Károlynak csak a házát jegyezték fel az összeírok.) 3. Legkésőbb a 17. század utolsó harmadától valószínűleg folyamatosan éltek és működtek Szegeden órások. Közülük az első név szerint ismert személy Paulus - azaz Pál - Horologista (nagyórakészítő mester), akit 1668. január 10-én keresztszülőként jegyeztek be az alsóvárosi plébánia anyakönyvébe, majd ugyanazon év május 30-án a mester Anna nevű leányát részesítette a keresztség szentségében Budai Gáspár ferences atya.

9 A másik órást - Sahaczia András „Vhrmacher"-t - a szegedi Palánk városrész 1697 évi telekkönyve említi, egy 17 1/2 x 2 1/2 öl méretű telek tulajdonosaként.

1 A délszláv eredetű mestert - ki nevéből ítélve Szabácsról származhatott - a „Grundtbuch" névmutatója „Vhrrichter"-ként jegyzi,

11 ami azért érdekes, mert az Uhrrichter (magyarul: óraigazító, órakezelő) nem foglalkozást (professio), hanem (conventiós) tisztséget jelöl. Sahaczia toronyórakezelő lehetett Szegeden. 1701-ben a szegedi horologiariusok (nagyórakészítők) a lakatosokkal és a puskaművesekkel alakítottak társas céhet és nyertek privilégiumot I.Lipóttól.

12 Az órás-munkák iránti igen csekély helybeli igények következtében 1750-ben már csak egy órást regisztrált a korabeli összeírás.

13 Mayer János - a Belgrád eleste (1739) után Szegedre települt - „mesterségét kitűnően értő" órásmester 1745-ben azért távozott Pestre, mert itt mesterségéből megélni nem tudott.

14 1766-ban a fenti céh átalakult: ez évben kiadott privüégiumukban az órások helyett már a sarkantyúkészítők szerepelnek. Az órások azonban - kiknek száma a század végéig 1 - 3 fő között ingadozott - továbbra is megtartották céhszerű működési kereteiket, s nem csak maguk, de a városi hatóság is céhe8 BOGDÁN István: Magyarország kézművesmesterei 1828-ban. (Történeti Demográfiai Füzetek. 6. Budapest, 1989. 47-51. old. - Tényleges számuk megállapításának az szab korlátot, hogy az összeírt 56 vármegyéből, illetve kerületből 28; az 53 város közül 10 esetében hiányzik az iparosok szakmák szerinti részletezése. (Lásd: uo. 12-13. old.) 9 A Szeged Alsóvárosi Plébánia anyakönyve. 1663-1746. 4 recto és 5 recto. A matricula másolata Szegeden a Csongrád Megyei Levéltárban található, jelzet nélkül. Az eredeti példányt, az 1980-as évek vége óta sehol sem sikerült felkutatnunk, lappanghat valahol. Az anyakönyv 1663-tól 1726-ig (1 recto - 159 verso) és 1743-tól 1746-ig (159 verso - 160 recto) tartalmaz keresztelési, valamint 1711-12 évi (161/a recto és verso) halotti, s a kötet végén 1696 - 1746 közötti (162 recto - 168 recto) házasságkötési bejegyzéseket. Az említett Pál mester neve a későbbiekben sehol nem fordul elő az anyakönyvben. 10 KENÉZ Győző-SZAKÁLY Ferenc: A szegedi Palánk-városrész 1697-es telekkönyve. (Tanulmányok Csongrád Megye Történetéből. VIII. Szeged, 1984.) 75. old. 65. tételszám alatt. 11 i. m. 147. old. 12 A tíz pergamenlapból álló, aranyozott díszítéssel ellátott piros bőr kötésű, függőpecsétes német nyelvű irat súlyosan sérült állapota miatt túlnyomórészt olvashatatlan. Lelőhelye a MFM céhtörténeti gyűjteményében. Jelzete: Ip. 54. 35. 1. 13 CsML. XV. 15. f. Ö. 1/2. 14 IVÁNYl Béla: A városi polgárjog keletkezése és fejlődése, figyelemmel Buda és Pest városokra. Budapest, é. n. 51. old.