A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)
ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve
1896 szeptember 6-án került sor az új múzeumi épület, a Kultúrpalota átadására, de mindössze 4 helyiség volt használható állapotban, a korabeli följegyzések szerint az is eléggé nedves falakkal. Itt kezdi meg működését a könyvtár és múzeum, mintegy szimbolikusan jelezve az épület használatba vételét. Az elmondott technikai okok miatt azonban gyakorlatüag csak 1897-ben kerülhetett sor a könyvtár és a múzeum érdemi működésére az új épületben. Maga a múzeum még később, csak 1898-ban tudott beköltözni képeivel, szobraival, az első kiállítás hivatalos megnyitására pedig 1899 július 11-én kerülhetett sor, amelyre Fraknói Vilmost, az ismert történészt kérték föl, aki akkor a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. A nagyközönség elé tárt anyagban természetesen pénzek, érmek és képzőművészeti jellegű anyagok mellett a régiséggyűjtemény bemutatására került sor, tehát azt mondhatjuk, hogy ez volt az új épületben az első üyen jellegű történeti kiállítás. 12 A történeti gyűjtemény gazdagodását azonban ekkor már nemcsak az említett régiségtári naplóban követhetjük. A gyűjtemény gyarapodásából következően, - éppen a már említett Tóth Molnár Ferenc által megfestett, történelmi tárgyú képek és portrék elkészülte, illetve város által történő átadása miatt, Reizner szükségét érezte egy újabb leltárkönyv megnyitásának, amelyre 1892 szeptemberében került sor, és amely a „Szeged városi Múzeum történelmi Képtárának Naplója" címet viseli. Ebben azokat a történeti tárgyú képeket írja le, illetve sorolja be, amelyek részben már megvoltak (pl. a már említett Rákóczi Zsigmond, és az állítólagos Bocskay kép (1-2), vagy a 3-as szám alatt pedig a szintén említett 1717-es, Belgrád ostromát ábrázoló selyemfestményt, továbbá a városházáról átkerült, Habsburg-házhoz tartozó uralkodók portréit, valamint Szeged város híres személyiségeit, így Klauzál Gábort, Korda Jánost, Babarczi Ferencet, Volford Józsefet, Dugonics Andrást stb. A 40-es szám alatt említi Reizner a város által átadott fényképet, amely az 1848-49-ben résztvett 3. honvéd zászlóalj, 1878-as találkozója alkalmából készült. Ezt a Városházán őrizték, majd ekkor átadták a múzeumnak. Fentebb már utaltunk az 1889-es találkozó alkalmából készült fotóra, amelyet akkor azonnal a múzeumban helyeztek el. Úgy látszik, ezt az 1878-ban őrzött dokumentumot, (amely egyébként a mai napig a történeti gyűjtemény és történeti fotótárunk egyik legbecsesebb, legrégebbi darabja,) a Városházán őrizték és csak ekkor, 1892 után adták át. Pontos dátumot azért nem tudunk említeni, mert ezt a történelmi képtárat és egyéb képanyagot tartalmazó leltárkönyvet Reizner egészen 1902-ig vezette, de nem évenkénti tagolásban, hanem folyamatos számozással, akkor került sor az új leltárkönyv megnyitására, amely a „Szeged városi Múzeum Szépművészeti Osztályának lajstroma, a, szobrok és szobor hasonmások, b, festmények, c, iparművészeti tárgyak" címet viseli. Ebbe a nagyméretű, 168 oldalas leltárkönyvbe van belekötve a már említett, kisebb méretű és 56 oldalas Reizner-féle történelmi képtár naplója, amellyel Reizner, illetve az utána következő Tömörkény István is jelezte, hogy ez a két anyag szorosan összetartozik. Tovább vizsgálva a már említett, Reizner által 1892-ben elkezdett történelmi képtár napló anyagát, a 78-as tételnél kell megállnunk. Ez a szegedi várbontás alkalmával 1880-81-ben készült 9 fényképet jelzi. A leltárkönyvben Reizner szabályos rajzot készít az egykori vár alaprajzáról, az adott időszak utcarendszerét is áttekintve, és részletesen leírja a várbontás alkalmából készült képeket. Ezt 1890-ben özv. Szluha Agostonnétól vásárolta a múzeum. Mindez azt jelzi, hogy a mindennapi teendő mellett már 12 I. m. 54.
