A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ZOMBORI István: Kétfejű sas és cserkész liliom. A szegedi Történeti Gyűjtemény 115 éve

korlatilag minden tárgyat el is helyeztek a kiállításban. Vagyis ekkor még nem beszélhetünk a modern muzeológiában bevett gyakorlatról, amikor elválik a raktári és a kiállítási anyag. Az említett régiségtári napló 1890 évi gyarapodásai között 1, 4, 5, 7, 8. szám alatt a város ajándékaként átadott céhes anyagok szerepelnek, valamint a 9, 10, 11-es szám alatt három festmény, amely Szeged város jeles személyiségeit ábrázolja. Ezekről azt kell tudni, hogy Szeged városa, mint maga az ország, ekkor már lázasan készülődött a honfoglalás 1000 éves évfordulójának megünneplésére. Ennek jegyében határozták el, hogy a város jeles személyiségeinek, egyebek között korábbi polgármestereinek arcképeit megfesteti és erre a városban élő ismert festőt, Tóth Molnár Ferencet kérték föl. Ezeket elkészülésük után besorolták a múzeum anyagába.

9 1891- 92-ben a régiségtári naplóban elsősorban régészeti jellegű gyarapodást találunk. A történeti anyagot épületalapozásból előkerült kő- és vas ágyúgolyók, illetve 1892-ben egy lőportartó képviseli (4). 1893-ban a bejegyzés szerint semmiféle gyarapodás nem történt. 1892- re készültek el a múzeumi kiállításhoz szükséges tárlók és egyéb berendezések.

10 Azonban egy újabb fejlemény átmeneti időre megnehezítette a szépen fejlődésnek indult könyvtár és múzeum fejlődését. Mindez ismét a millenniumi felkészülésnek köszönhető. Szeged városa 1893 január 26-án határozatot hozott arról, hogy a város két jeles kultúrintézménye, a könyvtár és múzeum részére új, önálló épületet, ún. kultúrpalotát fog építeni. Viszont érthetetlen módon ezt összekapcsolta azzal, hogy a már működő két intézményt az új épület elkészültéig kiköltözteti meglévő helyéről és ideiglenes elhelyezésről gondoskodik. Ez új megpróbáltatás elé állította Reiznert, és valóban, 1894-ben ki is kellett költözni a Dugonics térről. A könyvek elhelyezéséül a felsővárosi Szent György iskolát jelölték ki, de ez nem tette lehetővé, hogy a könyvtár, ületve a múzeumi kiállítás látogatókat fogadjon. Ezért lázas szervezés és közbenjárás eredményeként sikerült elérni, hogy a könyvtár a mai Juhász Gyula utca 7. szám alatt lévő épület (ún. Fodor-féle ház) 12 helyiségébe költözzön és ott látogatókat is fogadjon. Ugyanezen épület szomdszédságában, egy 5 szobás melléképületben helyezték el a múzeum anyagát, amely nemcsak befogadta azt, de ideiglenesen kiállítóhelyként is működött. Természetesen ez nem vált az anyag javára, de megmentette mindkét gyűjteményt a legnagyobb bajtól, a nyilvánosságtól való teljes elzárástól.

11 1894-ben a gyűjtemény jelentős polgárőri anyaggal, egyenruhával, zászlóval és egyéb tartozékokkal gyarapodott adomány révén (4; 6-10). 1895-ben hasonlóképpen adomány révén kerültek be különböző történeti vonatkozású tárgyak, Kossuth arcképével díszített pohár, lőportartó, csákó, egyenruha, stb. (1; 3; 5; 8) 1896-ban az első két tétel, amely a gyarapodást jelzi, Pusztaszerről származik, középkori eredetű vaskulcs és sarkantyú. 1897-ben a Szeged-Alsóvárosi templom fölújitása kapcsán az eltávolított üvegablakok helyett újat készítettek és a régiek bekerültek a gyűjteménybe (1). A leírás szerint ekkor érkeztek még különböző fegyvertartozékok és egy Szűz Mária emblémát ábrázoló acéllemez (21; 23-24; 27-29; 31; 33). 1898-ban 17-es szám alatt egy zászló került a gyűjteménybe. Az év többi gyarapodása gyakorlatilag régészeti anyagot takar. 9 I. m. 50. 10 I. m. 50. 11 I. m. 52-53.