A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

MARJANUCZ László: Szeged társadalma és népességfejlődése a 18-19. században

létszámot (21519 fő), akkor kétségesnek tűnik az 1720-ban 6 000 főre taksált létszám realitása. Alacsony. Ezen a ponton megkerülhetetlenek Kováts Zoltán munkái, amelyek a történeti demográfia új módszereit alkalmazva korrigálják a fenti számításmódokat. Legfontosabb eleme az, hogy az adózó háztartások szorzószámát Dávid Zoltán forráskritikai megállapításait általános alapelvekül felhasználva a konkrét helytörténeti anyaghoz igazítja, és megemeli 20-26-ra.

23 Jelentős forráskritikai észrevételről van szó, amelyet ha elfogadunk, akkor Szeged polgári népességét az 1720 év táján 10 000 körülire taksáhatjuk. Hogy ez áll a valósághoz közelebb, azt az anyakönyvek alapján elvégzett vizsgálatok bizonyítják. Ennek kulcsa pedig a keresztelések számának alakulása, amit a palánki plébánia 1713-tól vezetett anyakönyveiben nyomon lehet követni. Kováts Zoltán idevágó elemzései a XVIII. század dekádokra bontott keresztelési bejegyzéseiből indul ki.

24 Ezek a bejegyzések — különösen az 1720-as évektől — a keresztelések számának jelentős növekedéséről tanúskodnak. A növekedés szerkezete azonban kettős: egy része a természetes szaporodásból adódik, de jelentősebb még ekkor a beköltözésekből előálló növekedési többlet. Esetünkben a keresztelések száma szolgálhat kiindulópontul az össznépesség meghatározásához. Ehhez a korabeli adatokra támaszkodva és a népességtörténeti kutatások adatfeltárásait felhasználva megkell állapítanunk az 1 000 lakostól várható születések számát, ami a XVIII. században Magyarországon legalább 40 gyermeket jelentett, de nem többet 45-nél.

25 Ha ismerjük az 1 000 lakosra jutó születések arányát és az évenkénti születések számát, akkor ebből kiszámítható a város össznépessége. Elegendő egy keresztelési adatra építeni. Az 1720-as évtizedben évi átlagban 563 keresztelés történt a Palánkban.

26 45 ezrelékes születési aránnyal számolva, most már kiszámítható az össznépesség: 12 511 fő. Ezt a népességet kb. 1 000 - 1 200 fővel emeli Szeged görögkeleti szerb népessége. Anyakönyvek 1741-től maradtak fenn.

27 Az első évtized 420 keresztelési bejegyzéséből adódó éves keresztelési átlag: 52. Figyelembe véve a fentebb már jelzett születési arányt (45 ezrelék), kb. 1 200 főben adható meg a szerb népesség 1740. körüli létszáma. 1720 táján — bizonyos természetes szaporodást figyelembe véve, — a szerbek kb. 1 000-en lehettek Szegeden. Eddigi adatainkat összesítve azt állapíthatjuk meg, hogy Szeged népessége az 1720-as években hozzávetőlegesen 13 500 főre tehető. Ezeknél a kalkulációknál sokkal pontosabb adatokat nyújt a város összlélekszámáról a II. József korában végrehajtott népszámlálás. Az összeírás speciális okai miatt ez a népszámlálás is korrekcióra szorul az adatait illetően, de nem olyan nagyságrendben mint pl. az 1720-as összeírás. 23 KOVÁTS Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján. Kaposvár, 1969. 34-40. p. 24 Uő: Népesedési viszonyok. In.: Szeged története 2. Szerk.: FARKAS József. Szeged, 1985. 138-141. p. 25 KATUS László: A népesedés és a társadalomszerkezet változásai. In.: Magyarország története 6/2. Szerk.: KOVÁCS Endre. Bp., 1979. 176. p. 26 Magyar Országos Levéltár Filmarchívum. Szeged-Belvárosi római katolikus anyakönyvek 1714-1769. 27 MÓL Filmarcívum. Szeged-Belvárosi görögkeleti anyakönyvek 1727-1773.