A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 2. (Szeged, 1999)

ROMSICS Ignác: Társadalmi és politikai feszültségek Magyarországon a XX. század első felében

tézményrendszer, elsősorban a választójog lehetséges reformja, azaz a status quo párti konzervativizmus és a reformpárti radikalizmus harca; és végül (5) a magyarok és a nem magyarok közötti antagonizmus, azaz a nemzetiségi kérdés. (1) A kiegyezéspárti 67-esek és a dualista rendszer közös intézményeit bíráló 48-asok közötti ellentét részben gazdaság-, részben katonapolitikai ügyekből táplálkozott. A 67-esek támogatták a közös hadsereg fejlesztésével kapcsolatos bécsi terveket, elfogadták a birodalom két része közötti gazdasági munkamegosztást, s a hazai ipart állami forrásokból fejlesztették. E politika mögött az egyre befolyásosabb nagyburzsoázia és a birodalmi piac előnyeinek kihasználására képes nagybirtokosság állt. A 48-as ellentábor ugyanakkor bírálta a kormány merkantünak bélyegzett gazdaságpolitikáját, az Ausztriával közös vámterületet, s általában a közös gazdasági intézményeket, például a pénz- és bankrendszert. Ami a katonapolitikát illeti, a 48-asok részint ellenezték a közös hadsereg fejlesztését, részint különböző nemzeti jellegű követelések teljesítésétől tették függővé támogatásukat. Ilyen nemzeti követelésük volt például a magyar zászlók és jelképek használata a hadseregben, valamint a magyar nyelv szolgálati és vezényleti nyelvként való bevezetése a magyar ezredekben. Történelmi perspektívából nézve nem kétséges, hogy a magyar nemzet érdekeit a 67-es tábor ismerte fel, értette meg és szolgálta jobban. A nemzeti jelszavak azonban akkora mozgósító erővel rendelkeztek, hogy a 48-asok képesnek bizonyultak - s ráadásul éppen a háború előtt - évekre paralizálni a politikai rendszert. A háború győzelmes befejezésétől ez a tábor azt remélte, hogy az uralkodó a magyar függetlenség további attribútumainak biztosításával fogja honorálni a nemzet háborús erőfeszítéseit. A 67-esek némelyike - például Szekfű Gyula - ugyanakkor a „keresztény-germán kulturkörbe" való végleges beilleszkedésünkről, azaz a német irányítású Mitteleuropan belüli helyünkről ábrándozott.

2 Arra, hogy mi lesz akkor, ha a háborút elveszítjük, lényegében egyik tábor sem készült. (2) A keresztény és a zsidó középosztály ellentéte két társadalmi csoport, az évszázadokon át vezető szerepet betöltő magyar középnemesség és a zömmel az utóbbi évszázadban bevándorolt zsidóság ellentétes irányú társadalmi mozgásából, a dzsentri lesüllyedéséből és a zsidók felemelkedéséből adódott. Azt az informális egyezséget, amely a liberális magyar nemesség és az 1848-ig jogfosztott zsidóság között jött létre a kiegyezés körüli években, s amely úgy szólt, hogy a nemesség irányítja az államot és uralja a politikát, miközben a nem nemesi csoportok, köztük az összlakosság 5 %-át reprezentáló zsidóság, teljes jogvédelmet és szabad kezet kapnak a gazdasági modernizáció feladatainak az ellátására, a deklasszálódó úri rétegek nem a nemzet érdekében álló társadalmi munkamegosztásként, hanem a zsidóság nemzeti érdekeket sértő „térfoglalásáként" fogták fel és magyarázták. Ez az érdekkonfliktus kiegészült a két fél kulturális orientációjának különbözőségével. A keresztény csoportok gyakran romantikus és patetikus múltszemléletével, sőt olykor üres hazafiaskodásával szemben a zsidó polgárság és értelmiség racionálisabb, materialisztikusabb, vüágra nyitottabb és olykor kifejezetten kozmopolita értékeket képviselt. Ausztriához, Németországhoz és Franciaországhoz hasonlóan mindezek következtében az 1870-es évektől kezdődően Magyarországon is megjelent a politikai antiszemitizmus. Az 1890-es évekre ez alább ha2 Lásd erre SZEKFŰ Gyula: A magyar állam életrajza. Budapest, 1917. Dick Manó kiadása. [Reprint kiadása, Budapest, 1988. Utószó Glatz Ferenc]