A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

Freimann Miksa, Dugonics tér, 165 db. vegyes kerámia értéke cca. 400, 2 festmény keretben 400 P. A kerámiák cca. 2 év előtti árverési megbízásból maradtak vissza, azokat eladni nem tudtuk. 300 P. Fenyő testvérek, Attila u. 1400 dob. cig. papír, 1000 P. 140 P. Róna Miklós, Bpest, Teréz krt. 5. 32 db. vegyes festmény keret nélkül, beszerzési ára cca 3200 P. Árverési csarnoki megbízás 1944. márc. 7-ről és azelőtti időkből. A lista lényegében a zálogházi becsüs által készített átvételi elismervény, melyet a tulajdonos köteles volt egy példányban a hatóságnak benyújtani. E példány alapján állítottuk összea deportálások előtt zálogba helyezett vagyontárgy-katasztert. A pontos tárgyleírás után szereplő összeg jelentette az átvett áru valóságos piaci értékét, míg a sor szélén feltüntetett pénzmennyiség, a beszolgáltató által kért ellentétel nagyságát jelölte pengőben. Feltűnő, hogy pl. Weil Zsigmondné 183 db vegyes ékszerének tényleges belső értékével, 2200 Pengővel szemben, annak alig 10 %-át, 200 P-t kérte el zálogdíjként. Ennek okát abban lelhetjük, hogy a deportálásra váró zsidók többségének egyszerűen nem volt szüksége készpénzre. Sokan reménykedtek a közeli visszatérésben, amikor is majd csekély összegért visszaválthatják sebtében beadott értéktárgyaikat. Igazából kiugró vagyonokat nem sikerült lefoglalni. Az érintett zsidó polgárok ingóbefektetései a lakáskultúra esztétikus és értékálló nemesebb darabjainak megszerzésére irányultak, legtöbben perzsa- vagy torontáli szőnyeg, ezüst dísztárgyak (serlegek, készletek, fali órák) és értékes festmények (pl. Dettre János zálogpapírján 9 Nyilassy kép címe olvasható) vásárlásával teremtették meg a család tárgyi kultúráját. Az értékek felhalmozásának másik jellegzetes módja a polgári viseleti kultúra gazdagítása volt. Rangosabb zsidó polgár személyek környezetéből nem hiányozhatott az aranyláncon függő Doxa-óra, a keményített ingmellet még jobban kihangsúlyozó aranygomb, a feleség brilliáns gyűrűje, vagy arany karkötője, szőrmebundája. Rudolf Ernőné egyetlen brilliáns gyűrűjéért 6000 pengőt fizetett a összesen: 3200 P. 51186 P.