A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

LAKATOS Pál – ORBÁN Imre: Egyházlátogatás a makói Szent István plébánián 1835-ben és 1859-ben

„Ecce Sacerdos magnus, qui in diebus suis piacúit Deo! Ideo jure jurando fecit ilium Dominus crescere in plebem suam." Majd hangzott rá a válasz: „Benedictionem omnium Gentium dedit üli, et testamentum suum confirmavit super Caput ejus. Ideo. Gloria Patri. Ideo." Ezután a püspök az erre az alkalomra számára odakészített és a meghatározott módon vörös szövettel borított térdeplőn rövid imát mondott, ezután a plébános énekelve a verseket (versiculus), a hívek pedig a válaszokat (responsorium), a következők hangzottak el: V. Protector noster adspice Deus: R. Et respice faciem Christi tui. V. Salvum fac servum tuum: R. Deus meus sperantem in Te. V. Mitte ei auxilium de sancto: R. Et de Sión tuere eum. V. Nihil profidat inimicus in eo: R. Et filius iniquitatis non apponat nocere ei. V. Domine exaudi orationem meam: R. Et clamor meus ad Te veniat. V. Dominus vobiscum. R. Et cum spiritu tuo. OREMUS Deus humilium visitator, qui eos paterna dilectione consolaris, praetende societati nostrae gratiam tuam, ut per eos, in quibus habitas, tuum in nobis sentiamus adventum. - Per Christum Dominum Nostrum. R. Amen.

3 Ezt követte a főpásztor ünnepélyes áldása és a megholtakért való könyörgés. Majd a püspök a templomnak a temető felöl eső oldalára vonult, és ott ismét az elhunytakért végzett szertartást, s csak ezután kezdődött a tulajdonképpeni vizitáció. A sekrestyébe, illetve a templomba ment, ahol az alkalomra minden elő volt készítve. Megvizsgálta a szent ruhákat és edényeket, a tabernákulumot és a keresztelőkutat. Majd ismét rövid imát mondott, miközben a hívek az istentiszteletek végének megfelelő himnuszt énekelték. Végül következett az ünnepélyes