A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
LAKATOS Pál – ORBÁN Imre: Egyházlátogatás a makói Szent István plébánián 1835-ben és 1859-ben
den egyes darabbal kapcsolatban a következőkre kellett megfelelnie, illetve adatokat szolgáltatnia a plébánosnak: „Az anyaegyházban és a fiókegyházakban lévő minden szobor és kereszt folyamatosan írassék össze. Minden egyes szoborral kapcsolatban megjegyzendő: kőből vagy fából van-e, melyik szentet ábrázolja. A keresztet illetően: fából vagy kőből van-e, vajon elláttatott-e a Megváltó bádog alakjával? Mindkettőt illetően: jó állapotban vannak-e, a birtoknak avagy területnek mely részén helyezkednek el? Ki által és mikor állíttattak, meg vannak-e áldva? Elláttattak-e adománnyal és mennyivel? Megőrzésük költsége a közösségre vagy pedig más valakire hárul. Az ezideig való kötelezettség vállalások a T. szám alatt legyenek! - Adományaik a templom többi pénzével együtt vagy külön kezeltetnek-e? Ha van elkülönített alapítványi tőke, ez röviden érintendő, mivel ez bővebben részletezve van a csatolt általános táblázatban. - Vezetnek-e hozzájuk valamiféle körmeneteket, és akármilyen pénzbeli fogadalom csatoltatik-e ezekhez? Mikor? A plébános részt vesz rajtuk? Történnek-e valamilyen visszaélések?" Ezen minden plébániára természetszerűleg kötelező szempontok alapján valóban sikerült a fopásztornak egy olyan egységes képet kapnia egyházmegyéjéről, a plébániák állapotáról és a papság helyzetéről, mely napjainkban nemcsak egyháztörténet, liturgia, hitélet, hanem népességi, néprajzi, nemzetiségi és más társadalmi viszonyok, iskola, felekezeti kérdések, építészet, gazdaságtörténet, könyvészet, képzőművészet szempontjából is értékes adatokat tartalmaz. Az egyházlátogatás lefolyásának meghatározott rendje volt. Ezt Lonovics püspök kancelláriájának ugyancsak 1835-ben a 439-es szám alatt kiadott irata szabályozta. 2 Eszerint a topásztort a hívek két oldalt zászlók alatt fölsorakozva várták. Elől az iskolás gyermekek helyezkedtek el, mögöttük a férfiak álltak, majd őket követték a lányok és az asszonyok úgy, hogy közülük az utolsók a templom kapujánál, sőt néhányan a kapun belül várakoztak. így mintegy díszsorfalat alkotva voltak jelen a püspök fogadásánál. A sor elején karingbe, stólába és pluviáléba öltözve a plébános állt, aki rövid üdvözlő beszédben köszöntötte a vizitáló püspököt, majd a béke jeleként csókra nyújtotta neki a pacifikálét. A püspök ezt követően magára öltötte a számára egy kis asztalkán odakészített karinget és köpenyt, s harangzúgás közepette baldachin alatt az ekkor már térdeplő hívek között, azoknak áldást osztva vonult a templom felé. A templomba lépés előtt következett a gyűrűcsók és füstölés, illetve szenteltvízhintés, majd pedig az ünnepélyes bevonulás. Midőn a menet a templom közepére ért, kezdte el az énekkar a következő antifónát:
