A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején

Bár a legnagyobb csapás, az egyén fizikai megsemmisítése volt, az ember személyisége sérelmére elkövetett kulturális-gazdasági terrort szimbolikus értékűnek is felfoghatjuk: a nemzet egyenrangú tagjává válni akaró zsidóság asszimilációs illúziójának, kudarcának. Pontosabban a nemzeti ideológia bázisán megkísérelt asszimilációs stratégia kudarcának.

3 Tehát ez a szimbolikusnak is felfogható kulturális-egzisztenciális kirekesztés szervesen illeszkedett a zsidótörvények megszabta végrehajtási mechanizmusba. E rendeletek tragédiája abban rejlett, hogy a kormány ezeket a szélsőjobboldallal való, fékezőhatásúnak gondolt versengésben hozta, míg a nyilasok a végső engedményeknek szánt törvényeket csak kiinduló pontnak tekintették.

4 A magyar Holocausttal egyre több munka foglalkozik, közülük is kiemelkedik Randolph L. Braham nemrégiben magyarra is lefordított monográfiája

5

, de megemlíthetjük a Sztójay-kormány kulturális államtitkárának idevágó iratát

6

, mely a visszaemlékező kritikus-mentegető észrevételeit tartalmazza. Hosszan lehetne sorolni a témában eddig megjelent jobb-rosszabb feldolgozásokat, ám közöttük nagyon kevés a konkrét tényanyagot felvonultató, az üldözéssel és vagyonelkobzással járó elviselhetetlen emberi állapot tételes ismertetése. Szegeden a német megszállás után egymást érték a zsidóságot korlátozó rendeletek. Buócz Béla „a közrend és közbiztonság megóvása érdekében" 1944. március 28-án elrendelte a „zsidó fajú egyéneknél" található rádiók, április 6-án a személygépkocsik beszolgáltatását, április 7-től pedig megtiltotta a házak engedély nélküli elhagyását. Ezzel párhuzamosan megszűnt a törvényhatósági zsidótagok megbízatása.

7 1944. április 5-től Szegeden is kötelesek voltak a 6. életévüket betöltött zsidó személyek „felsőruhadarabjukon jól látható, 10x10 cm átmérőjű szövet, selyem, vagy bársonyszalagból készült kanárisárga színű hatágú csillagot viselni.

8 Május 8-án a kereskedelmi és közlekedési minisztérium bezáratta a zsidókereskedéseket, ennek során Szegeden 260 üzletben húzták le a vasredőnyt. A módszeres társadalmi kirekesztés következő állomása május 17., amikor a Margit (Gutenberg), Bús Páter (Bolyai),Korona (Hajnóczy) utcában és a Valéria téren (Bartók Béla tér) kijelölték a gettó területét. Ebben a zsinagóga körüli térségben kb. 3600 zsidót, míg a Kelemen utcai ún. Holczer-házban kb. 500 keresztény zsidót helyeztek el. Megrázó az az írás, amelyet a szegregáció gördülékenyebb lebonyolítása érdekében életre hívott Szegedi Zsidók Közpoti Tanácsa intézett Magyari-Kossa Aladárhoz, Szeged főispánjához.

9 Az egész levél tényszerű bizonyítéka annak, hogy a szegedi zsidóság különleges múltja - eltérően az országos átlagtól - a város virágzásáért, fejlődéséért hozott áldozatos munka láncolata. Ma már empirikusan is