A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)
MARJANUCZ László: A szegedi zsidó polgárság műértékeinek sorsa a deportálások idején
A szegedi zsidó polgárság müértékeinek sorsa a deportálások idején (Adalékok a zsidó-törvények szegedi végrehajtásához) MARJANUCZ LÁSZLÓ Tanulmányomban empirikus fogódzkodókat kívánok nyújtani ahhoz, hogy a zsidóságnak a magyar társadalomból való törvényes kirekesztése hogyan torkollott kulturális környezetük felszámolásába. Emlékeztetőül annyit, hogy az 1938. XV. te, az első zsidó-törvény még felekezeti alapon született, s a nyilvántartott vallási hovatartozás alapján állított fel az izraelitákat sújtó foglalkozási kvótákat. Lényegesebb ennél „az egész magyarországi zsidó törvényhozás alaptörvénye, a második zsidótörvény" 1 , mely a foglalkozási korlátozásokat származási alapon terjesztette ki, érvénye tehát a vallásváltó zsidókra is vonatkozott. Végül meg kell említenünk az 1941. évi XV. tc.-et, mely már teljesen a nürnbergi fajvédő minták alapján rendelkezett a honi zsidóságról, tiltva pl. a zsidó-keresztény vegyesházasságot. Ezek a törvények szolgáltak alapul azoknak a rendeleteknek, melyek 1944-ben a zsidóságnak nemcsak a munkaviszonyával kapcsolatos egzisztenciális lehetőségeit szűkítette (pl. közszolgálatból való elbocsájtások), hanem megfosztotta őket személyes vagyontárgyaiktól is, műkincseiktől, értéktárgyaiktól, sőt nemegyszer lakásuktól is. Ami ezután következett, a közel hatszázezer magyar zsidó deportálása, majd koncentrációs táborokban való elpusztítása, lassan egyre nagyobb tömegekben tudatosul. Bár kétségtelen, hogy a magyar zsidóság módszeres társadalmi kiközösítésének, majd egy része meggyilkolásának a története ma sem teljesen tisztázott, s hiányzik a társadalom saját múltjával való őszinte szembenézése, a felelősség kérdésének kritikus megközelítése. 2 Ez a tanulmány nemcsak a deportálásokkal, hanem az embertelenség egy egészen speciális esetével: a kultúra lefoglalásával, illetve internálásával foglalkozik. Nem lehet ugyanis másnak nevezni annak a rendeletnek a végrehajtását, amelynek során az ember természetes tárgyi környezetét, kulturális javait erőszakkal sajátítják el.
