A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Ünnep van! csilingel rozoga álványán A dombtetőn álló kis templom harangja, Úgy hangzik a szava mint a gyermekeit Hívó édesanya csalogató hangja. Ünnepi ruhába komoly áhitattal Mennek a templomba gyermekek, nők s vének Arczukon meglátszik a néma szenvedés S a biztató remény, Fölhangzik az ének Nyelvöket nem értem, lelkem mégis érzi Jámbor lengyel népnek keservét fájdalmát Mindenható Isten szüntesd haragodat Nyisd meg a békének gyönyörű országát. írta Vajas József 1916 aug 20án Szept. 12. szept 6án hirtelen parancsot kaptunk az indulásra Magyarországba ugyanis Románia is az antant mellé állót. Erdély azonban védtelenül állott mert diplomácziánk bizott benne hogy semleges marad még a hadüzenet előtt betört a román hirtelen elfoglalva Brassót, Nagyszebeni, Orsovát ezért jött a parancs hogy rögtön menni kell Magyarországba a románok ellen 6án este eiinddultunk gyalog hajnali három óráig meneteltünk, ekkor vonatra ültünk és 12én délbe szálltunk ki Vízaknán vonatunk érintve Sátoraljaújhelyt, Törökszentmiklóst, Szolnokot, Békéscsabát, Aradot, Dévát, Piskét, Gyulafehérvárt, Alvinczot, Vízaknát, a nagy magyar alföldet és erdély hegyes völgyes szép vidékét úgyszólván keresztül szeltük szinte feledtette velünk hogy hová megyünk. Este 6 órakor "bevonultunk az üresen hagyot Vízaknára egy gyönyörű fürdőhely óriási modern szállodákkal, én egy kis üresen hagyott házacskában aludtam több bajtársammal együtt nem tudom meddig leszek itt. Szept 17. Még mindig Vízaknán vagyunk azomban zászlóaljunk beosztva lett a 305ik honvéd ezredbe annak 2ik zászlóalját képezve az én sorsom is megváltozott amennyibe mint szanitész lettem beosztva a 9ik századba így elkerültem az orvos mellől magamkorú idős magyar emberek közé kerültem minden pillanatba várjuk a parancsot az indulásra hogy a harcztérre menjünk.