A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

Czuczor versek hatása alapján verses alkalmi mondókákat fabrikáló parasztember, akinek az átlagnál nagyobb az íráskészsége, az olvasottsága és minden bizonnyal az átlagműveltsége is. Vajas naplójában említi is, hogy verseit olvasva katonatársa, Gál István, aki a szegedi Friss Újságnál volt betűszedő, el akarta vinni azokat az újsághoz, megjelentetni, de ő nem engedte. Ekkor mondja azt is, 1915 őszén írt versét petőfi „Erdei lak" c. verse alapján készítette. A levelek • Az első lap egy versben írt lap 1916. jan. 13-i keltezésű, Pécsről. Szinte naponta ír, kicsit panaszkodik, egy kis rumot, pogácsát kér, meg sajtót, konkrétan megnevezve, hogy Friss Újságot, vagy Szegedi Naplót küldjön a felesége. Szép, kiírt írása van, látszik, hogy rendszeres tollforgató. Ehhez képest felesége írásán látszik, hogy sokkal nehezebben ír (formailag és tartalmilag egyaránt). E levelezésnél azt is figyelembe kell venni, hogy írója nem volt (vagy csak igen rövid ideig) a klasszikus értelemben vett fronton. „Élményei" a hátország és a csöndes, álló front területére vonatkoznak, ezt is mint sebesültszállító szanitéc, nem mint harcoló katona szerzi. Ezzel nem értékét kívánom csökkenteni, hanem a nézőpont „más"-ságára felhívni a figyelmet. Leveleiben kicsit panaszkodik, sóvárog az otthon után, ami jelenti a családot, ill. Szegedet, ill. az Alföldet. A lapok kezdősorai mindig ugyanazok: Kedves Feleségem, Kívánom a jó Istentől, hogy ezen pár sorom egészségben találjon valamint édesapámat Ilonkát Piroskát meg a kis Józsikát is. ír a helyről, ahol vannak, az időről, és a bizakodásról, hogy egyszer hazajut. Egyetlen egyszer, 1916. júl. 23-i levelében fordul elő, hogy a cenzúra 2 sort törölt. Mint szanitéc dolgozik, és azt írja a levélben, hogy miként az orvosnak naponta jelenti, hogy vannak a betegek, úgy írja lapját is haza, hogy jelentse, hogy van, mi újság (1916. júl. 27.). Leveleiben is többször ír a lengyel falvakról, ahol Galíciában voltak. 1916. aug. 5-én megjegyzi, Havi boldogasszony napja, ez már a 3. háborús Haviboldogasszony nap, „nem tudom fiaim ád e még ránk a jó Isten egy igazi örömbúcsút, most bizony nagyon a lelkünkbe nyilalik a régi Mária ének hogy Magyarországról, kedves hazánkról Ne feledkezel el szegény magyarokról." (1916. aug. 5., de visszatér még rá az aug. 6-iban is). Érezhető büszkeség csendül ki hangjából, amikor a szegényes galíciai vidéket összehasonlítja otthonával: „itt Galicziában azt se tudják mi az a szőlő hitvány körte- alma szilva az van de apró, nincs itt nemesített gyümölcs a magvaváló szilva még zöld, úgy