A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historica 1. (Szeged, 1995)

ZOMBORI István: Egy írástudó szegedi parasztpolgár a 20. század elejéről

egyes versszakoknál jelzi is, hogy kitől merített. Az első köszöntő első versszakánál odaírta: „vőfény könyvből idézve", a második versszaknál pedig azt, hogy „Czuczortól idézve". Hasonlóképpen ránkmaradt egy üdvözlő beszéd, amelyet szintén ő írt és mondott is el, egykori igazgató-tanítója negyven éves tanítói jubileuma alkalmából. Ebből az is kiderül, hogy 1000 koronát összegyűjtöttek és ebből alapítványt tettek tanítójukról elnevezve, amelynek kamataiból évente a jó tanuló és jó magaviseletű gyerekeket kell jutalmazni. Általában jellemző, hogy valamennyi verset, beszédet aláír, tehát egyfajta öntudatos vállalása az alkotó szerepnek. A naplójában leírja, hogy 1915. karácsonyára a szegedi úri hölgyek szép ünnepséget rendeztek, és több, az alkalomhoz illő beszéd hangzott el. Ennek kapcsán jegyezte meg, hogy „nekem ki az ily szellemi dolgokért nagyon tudok lelkesedni" ez tetszett.

6 Élete alakulását a naplóban említett sebesülése után a levelekből követhetjük. A temesvári kórházból Budapestre szállították, ahol a kórházban meglátogatta a felesége, 1917 áprilisában - nyílván gyógyulófélben, 6 heti szabadságot kapott (1917. ápr. 21-i levél). Egy 1917. okt. 17-én kelt, sógorához írt leveléből az derül ki, hogy a jelzett időpontban még (!?) vagy már ismét otthon volt és az őszi paprikaszedésben segített.

7 Nem tudjuk - 1918-ban volt-e aktív katonai szolgálaton, ha igen hol és meddig. Egy 1918. április 9-én kelt engedély szerint ideiglenesen fölmentést kapott az aktív szolgálattól november 30ig. Érdekes adalék közéleti tevékenységéhez az az igazolvány, amely feljogosítja, hogy a Magyar Nemzeti Bizottmány tagjaként a szegedi városházán tartandó közgyűlésekre belépjen (kelte 1919. aug. 9.). 1919. augusztus 9-én kérelemmel fordult az Iparhatósághoz, hogy gazdasági épületeinek felújításához téglát és cserepet kaphasson. Ezt követően azonban nemsokára meghalt. Nincs adatunk arra, vajon hosszabb ideig betegeskedett, vagy hirtelen halt meg. Valószínű azonban, hogy a háborús évek és a sebesülés nem múltak el nyomtalanul. A SzegedAlsóvárosi Plébánia halotti anyakönyve szerint 1922. május 11-én hunyt el. A halál oka tüdővész. Mindössze 45 éves volt. írásban ránkmaradt „életműve" néhány iratból áll, ezek az általa készített jegyzőkönyvek, kérelmek, beszédek, vőfély rigmusok, a háborús napló és a levelek. A teljes levélanyag mintegy 134 lap, levél. Ezek javát ő maga írta, egy részét a felesége, néhányat a sógorai és barátai, katonatársai. Ezenkívül a hagyatékában szerepel még néhány igazolvány és katonai irat is.

8