Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

szerkesztette. Radnótinak egy kis cikke jelent meg itt (Romantika. 1934. máj.). Szabados írt a Kaffka-disszertációról (Láthatár, 1934. okt.), az Újholdxől pedig kétszer is (Könyves, 1935. máj.-jún., illetve: Korunk Szava, 1936. febr. 1.). - Varjas Béla a Napkelet 1935. októberi számában közös cikkben ismertette Radnóti Újhold és Szabados Hajnalra köszöntlck című kötetét (melyet szintén Buday György fametszetei illusztráltak!), s Szabadosról azt írta, hogy „stílusban veszedelmesen emlékeztet Radnótira, csak egy árnyalattal hígabb" (idézi FGY:271.). Ferencz Győző meglátása szerint „Szabados később úgy próbált szabadulni Radnóti hatásától, hogy ellene fordult, és egy kellemetlenkedő kritikát közölt az Újholdró\ a Korunk Szava című lapban" (uo.). Gyarmati Fanni szerint Radnóti Szabadost epigonjának tartotta, viszont a publikálási lehetőség (és a recenziók lehetősége) miatt voltak munkakapcsolatban; levelezésük 1934-ben igen intenzív volt (vö. Melczer). - 84 CS. SZABÓ LÁSZLÓ (1905-1984): író, esszéíró, kritikus. 1935-44 között a Rádió irodalmi osztályának vezetője volt; Radnóti ekkor kilenc irodalomtörténeti rádió-előadást tartott. A Radnóti és a Vas István közös fordításában kiadott Guillaume Apollinaire Válogatott versei (1940) Cs. Szabó bevezető tanulmányával jelent meg. Radnóti Cs. Szabó Apai örökségéről (1937) írt méltató kritikát (amely azonban kéziratban maradt), Cs. Szabó pedig az Orpheus nyomában kötetről jelentős bírálatot (Magyar Csillag, 1944. jan. 15.). Radnóti fordítással szerepelt Cs. Szabó Három költő. Antológia Byron, Shelley, Keats műveiből című antológiájában, valamint 1944-ben együtt terveztek egy nagy műfordítás-antológiát, amely azonban már nem készült el.-118,182, 308 SZABÓ-FROREICH ANTAL (1917-1981): könyvkiadó, költő, könyvtáros. Szécsy Imrével közösen ő alapította és tartotta fenn a Pharos nevű bibliofil-kiadót, ahol Radnótinak három kötetnyi fordítása jelent meg: 1943-ban Huizinga: Válogatott tanulmányok és az Orpheus nyomában, 1944-ben pedig a Karuga, a holtak ura. - 165 SZABOLCSI BENCE (1899-1973): zenetörténész. A budapesti egyetemen jogot, irodalomtörténetet és filozófiát tanult, majd Lipcsében történelmet, zenetudományt és zenetörténetet, közben a Zeneakadémián zeneszerzést tanult; 1923-ban doktorált. Ezt követően zenetudományi munkái mellett zenekritikus és kiadói lektor is volt. A Zenei lexikon (1930-31) egyik szerkesztője. A 20-as-30-as években az egykori Magyarország területén föllelt zenei dokumentumokból állította össze a régi magyar zene történetét, mely témában több könyve is megjelent. Felesége: nem sikerült azonosítani. Lányuk SZABOLCSI ÉVA (1934-1980): későbbi műfordító. Radnóti baráti társasághoz tartozott. Együtt voltak az első munkaszolgálaton is. Ezt követően jegyezte föl Radnóti 1939. december 26-án Naplójába, hogy miután délelőtt Heinrich Lajos házihangversenyén Chopint hallgattak, „délután Szabolcsi Bencénél, még nem heverte ki a »szolgálatot«, a könyvét is éjszaka javította ott, nagyon összetört, ahogy mondja: nem hiszi már, hogy érdemes dolgozni... vigasztaljam? vígasztalhatom? De aztán leült a zongorájához és egy Mozart operából játszott és énekelt" (Napló: 125.). - 216, 284 SZAKASITS ÁRPÁD (1888-1965): politikus, újságíró. 1925-től az MSZDP vezetőségének tagja, 1938-42 között a párt főtitkára; az antifasiszta munkásegység és a népfrontpolitika híve. 1939^44-ben a Népszava főszerkesztője; Radnóti a szerkesztősége vitte közlésre Nem tudhatom... című versét, Szakasits biztatta, de nem járt sikerrel. - 335 SZALAI IMRE (1894—1979): építészmérnök, író, költő, művészettörténész. Radnóti egyik legjobb barátja. 1927 táján ismerkedtek össze, 1929-31 között (többekkel) együtt szerkesztették a Kortárs című lapot. Ezután Párizsba költözött, Radnóti első párizsi útján, 108