Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Lengyel András: Balázs Béla levelei Juhász Gyulához

Balázs Béla levelei Juhász Gyulához LENGYEL ANDRÁS (Móra Ferenc Múzeum, Szeged) Juhász Gyula (1883-1937) összes műveinek kritikai kiadása az utolsó, 10. kötet híján teljes. Ez a hiányzó kötet a levelezés második felét adná, ha megjelent volna, de a 9. kötet, amely a levelezés első kötete, maga sem tekinthető végleg elintézettnek: sok levél kimaradt belőle. Nincs benne ebben az időrendileg „illetékes" kötetben Balázs Béla (1884-1949) Juhász Gyulához írott húsz levele sem. Ez nemcsak mennyisége okán tekinthető komoly hiánynak, de tartalmi vonatkozásai miatt is. Balázs Béla ugyanis még Juhász diákkori barátai közé tartozott, s bár ez a kapcsolat jelentőségében nem vetekedhetik Juhásznak Babits Mihállyal, Kosztolányi Dezsővel és Zalai Bélával fönntartott barátságaival, egyike volt a legfontosabbaknak az 1919 előtti életszakaszban. Ez ugyanis, sok ok miatt, kiegészíti, teljessé teszi az irodalmi legendáriummá magasztosult Babits-Juhász-Kosztolányi-barátságot, s ettől nem függetlenül - kiegészíti a Holnapot szervező Juhász Gyuláról való ismereteinket is. Mindenekelőtt azonban e barátság dokumentációja a 20. század elején föllépő új, szegedi írónemzedék két fontos alakjának kapcsolatát teszi az eddigieknél jobban láthatóvá. Igaz, a levelek csak 1908-tól 1916-ig mutatják meg ezt a kapcsolatot, s ebben az időben mindketten jórészt Szegedtől távol éltek, ám az „otthon" mindkettőjüknek ekkor is Szeged volt, Szegedre mentek „haza", Szeged volt életükben a fix pont. Kettejük ekkori barátsága, levelezése tehát a szegediség része, dokumentuma - már csak azért is, mert ez az anyag jelzi, hogy milyen, később ellehetetlenült irodalmi és kulturális lehetőségek bontakoztak Szeged akkori irodalmában. A közlésre kerülő húsz levél a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában található. Hogy oda került ez az anyag, s nem a Kilényi-gyűjteményben (Somogyi-könyvtár) vagy a szegedi múzeumban őrzik, ahol természetük szerint helyük lenne, Juhász Gyula sajátos magatartásában leli magyarázatát. Juhász ugyanis a húszas években egyre inkább megvált könyveitől, kézirataitól - elajándékozta őket híveinek, barátainak, s így azok a dokumentumok, amelyeknek hagyatékában illene lenniük, nagyon sokszor külön életet élnek. (Sok fontos dokumentum, sajnos, éppen így veszett el végleg.) A leveleket betűhíven adom, megőrizve Balázs Béla meglehetősen sajátos írásmódját, ortográfiáját. Néhol, szögletes zárójelben [...], központozási kiegészítések teszik könnyebben olvashatóvá a leveleket, ezek beillesztésére azonban csak akkor került sor, ha emiatt nem kellett nagyon belenyúlni a szövegbe. A jegyzetekben két, sűrűn ismétlődő rövidítés szerepel: a PIM a levelek lelőhelyére, a Petőfi Irodalmi Múzeumra utal, a JGYÖM rövidítés pedig a Juhász Gyula Összes művei címmel futó kritikai kiadás valamelyik kötetére. Itt a rövidítés utáni első szám a kötet számát jelöli, a kettőspont utáni számok pedig az oldalszámok. (Illendő megjegyezni, hogy ez a kritikai kiadás nemcsak a Juhász-kutatás nélkülözhetetlen alapműve, de - nem utolsó sorban jegyzetei révén - a Szeged-kutatásnak is. E közlemény is sokat köszönhet ennek az editiónak.) 23