Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

biztosan állítható, hogy már ekkor dedikálta neki első, addig egyetlen kötetét. A Sík Sándornak írt dedikációk jellemzője, hogy hangjuk egyre bensőségesebbé válik, a professzorból „pótapa" és barát lesz, s ez a viszony szövegeződik meg minden ajánlásban: a „professzor úrnak fiúi és tanítványi tisztelettel és szeretettel Radnóti Miklós" fél-hivatalosságból előbb „professzor úrnak fiúi hálával, tisztelettel és szeretettel Miklós" lett (ahol a vezetéknév elhagyása jellemzi a kapcsolat változását), majd a negyvenes évekre a dedikációkból a „professzor úr" titulus is eltűnt, jelezve, hogy már nem tanár-tanítvány viszony volt köztük. A dedikációkutatás - már az olvasásszociológiával határos mezsgyén - másik lehetősége, amikor egy adott kötet összes dedikációját vizsgáljuk. Ekkor a könyv „terjedésének" történetét és olvasóinak csoportját ismerjük meg, s ezek által a címzettek az adott időszakaszban Radnóti kapcsolathálózatában elfoglalt helyét, státusát, hiszen korántsem mellékes, hogy egy bizonyos könyvből ki, mikor, és milyen ajánlással kapott a szerzőtől példányt. Radnóti alkotópályáján ebből a szempontból két kötet kiváltképp „jól kutatható", hiszen ezek története egyedi, eltér a többitől. Az egyik a Pogány köszöntő. Altalánosságban elmondható, hogy egy induló költő más helyzetben van, mint egy befutott, az érvényesülés, az elfogadtatás és nyilvánvalóan a sikervágy hajtja, s ezt jól tükrözik a dedikációk is. Elég csak József Attilára gondolni, aki első kötetét így dedikálta az őt magyarból érettségiztető tanárnak - aki nem „akárki" volt: „Pintér Jenő / főigazgató úrnak, / érettségi vizsgám alkalmával", vagy gondolhatunk Kosztolányira, aki a Négy fal között egy példányát így ajánlotta: „Horváth Henriknek, a nemes német/irónak, forditomnak, barátomnak/a mi hallatlan, fiatal művész-/barátságunk emlékéül". A Pogány köszöntő 1930 márciusának legelején jelent meg Budapesten. Fentiek figyelembevételével már az is beszédes, hogy ekkor kiknek dedikált - ismerősöknek és előjegyzőknek azonban Radnóti életében nem sokkal ezt követően meghatározó esemény következett: 1930 őszén a szegedi egyetemen kezdte meg tanulmányait. Ekkor kapcsolathálózata hirtelen megváltozott és „ugrásszerűen" kibővült, új közegben új ismerősöket keresett (rá is kényszerült), és megpróbálta helyét erősíteni: elvégre ő már kötetes költő volt. Szeptember 11-én érkezett nagybátyjával a városba, és 12-én már dedikált Sík Sándornak és Zolnai Bélának, későbbi meghatározó professzorainak, majd más tanároknak és a Művkoll tagjainak. A másik ilyen sajátos történetű kötete a másodikként megjelent Újmódi pásztorok éneke, amelynek példányait megjelenése után pár nappal vallásgyalázás és közszeméremsértés gyanújával rendőrségileg elkobozták. A nyomozók jelentése szerint „Glatter Miklós kikérdezésekor bemondotta, hogy a verses könyve 440 példányban jelent meg. - Szegeden nem adott el belőle egyet sem. - Budapesten adott el személyenkint is, de hogy kinek, azt megnevezni névleg nem tudja. Az összes budapesti lapoknak l-l drb. tiszteletpéldányt küldött."

1

1 Baróti Dezsőtől viszont azt 1

1 Radnóti Miklós pere. In: A cenzúra árnyékában. Szerk.: Markovits Györgyi - Tóbiás Áron. Bp., 1966. 297-298. 42