Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi
tudjuk, hogy ő és barátai a költő szegedi lakából a házkutatást végző rendőrök elől kiloptak valamennyit a költő számára: „Rohantunk hozzá, a kötet jó néhány példányát lakásunkon és az egyetemi szemináriumokban levő asztalfiókjainkban rejtettük el, mintegy ötven darabot azonban szándékosan ott hagytunk: jusson valami a rendőrségnek is." 1 2 Talán nem csak szerintem több érdekességnél, hogy a viszonylag kevés számú megmaradt kötetből kinek dedikált még az elkobzás előtt, és kinek utána - a megmentett példányokból. (Egyet ezek közül a költő „palackpostának" használt: a szegedi Somogyi-könyvtár őrzi azt a rendkívül becses példányt, amelynek előzéklapjára Radnóti kék tintával maga írta be a kötet elkobzásának és az azt követő bírósági pernek a történetét. 1 3) 4 Egy-egy dedikáció további utalásokat foglalhat magába, explicit vagy implicit módon. Csak pár példa, mutatványképp. A dedikáció megerősíthet vagy pontosíthat egy visszaemlékezést, erre számos példa van, 1" 1 magába foglalhatja a címzett jellemzését: a Guillaume Apollinaire válogatott versei című kötetet így dedikálta egyik festő ismerősének: „Czóbel Bélának, akinek Apollinaire is szívesen / dedikált volna", és tartalmazhat életrajzi adatokat is: Radnóti a Válogatott versek egy példányába ezt írta: „Perényi Miklósnak/34. születése napjára / szeretetted/sajna Veresmarton". (Ez utóbbi persze azt is jelenti, hogy a költőnél volt példány a kötetéből.) A dedikáció egyik legbeszédesebb fajtája, amikor magára a műre reflektál - erre nem egy példa van Radnóti dedikáció között is. Az Újmódi pásztorok éneke egy példányát még az elkobzás előtt így ajánlotta: „Dr. Sík Sándor professzor úrnak, / a költőnek, aki bátyja és apja / is hallgatóinak, hálával és / tisztelettel adja ezt a kötetet / egy mindentől elrugaszkodott/poéta hallgatója", az elkobzás után egy megmentettet viszont ekképp: „Germán Lászlónak és Piroskának nagyon kedves két barátomnak szeretettel adom ezt a tilos könyvet". Az Ikrek hava egy példányába igazi írói vallomás került: „Sebestyén Bélának nagyon hálásan, szeretettel, - rövid ugyan, de végre próza! - felkiáltással", a La Fontaine válogatott meséit adó fordításkötetbe pedig az utolsó évek egyetlen igazán „hosszú" dedikációja - amely nem mellékesen a mű keletkezéstörténetébe is bepillantást nyújt: „Désirnének, aki egy évtizede / egy La Fontaine kötettel ajándé-/kozott meg s igyekezett bizonygat-/ni, hogy az öreg Jean a tücs-/kök barátja. Az ő nevében is / régi barátsággal". És van egy olyan dedikáció is, amely magát a művet hitelesíti. Az Ikrek hava keletkezéstörténetének egyik fejezete volt Radnóti Testvérek című „kötetének" „megjelenése". Utóbbi két idézőjeleit az indokolja, hogy Radnótinak ilyen című kötete nincsen " Baróti Dezső: Kortárs útlevelére. Bp., 1977. 183. Bíró-Balogh Tamás: Radnóti „palackpostája". Az Újmódi pásztorok éneke egy példányáról. www.litera.hu, 2009. máj. 5. = Szegedi Műhely, 2009/3. [júl.] 247-250. „Megajándékozott egy kötetével" című dolgozatomban több példát is ismertetek. 43
