Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Lengyel András: Balázs Béla levelei Juhász Gyulához

könyvet írt Halálesztétika címen" (JGYÖM 5:164). - a „fiatal óriás": Juhász a következőket írta: „A könyvet [ti. a Halálesztétikát] még eddig nem méltatta senki, de egy újságban egy ifjú tudós óriás levágta. Az ifjú óriás az új könyv eg)- során ütközött meg, azon, amely azt mondja, hogy az esztétikát nem lehet pusztán fiziológiával és optikával elintézni" (JGYÖM 5:164-165). Erről a „levágó" kritikáról közelebbit nem tudunk. Denique (lat.) végre is, utóvégre, esetleg: egyszóval, tehát. - Nietzse: Friedrich Nietzsche: (1844-1900) német filozófus, Juhász Gyula és nemzedéktársai egyik nagy irodalmi és filozófiai élménye ekkoriban; hatása e nemzedék tagjainál számottevő volt. - „Eine Kunst nur für Künstler": Művészet nem csak a művésznek. Paulo Franccsca: utalás Dante Pokol című művének V. énekére, a Francesca da Rimini-epizódra. E témát földolgozta Juhász Gyula is: Paolo és Francesca. Tragikus idill egy felvonásban. Szabadság, 1908. ápr. 19., melléklet. Újraközölve: JGYÖM 4:168-174. Ekkor tehát még nem jelent meg, de Balázs ismerhette: 1907-ben a szegedi színliáz tervezte előadni, Fodor Ella és Almássy Endre főszereplésével, az előadás azonban végül elmaradt. -Hogy jutott eszedbe: Juhász Gyula 1908. február 12-étől a nagyváradi premontrei főgimnáziumban tanított, s nagyváradi tanárként a helyi újságírókkal is mindjárt kapcsolatba került. Erről Balázs Béla ekkor még nyilván nem tudott, s azt hitte, Juhász még Szegeden van .-a „levágó" kritika: e kritikáról, a „fiatal óriás" művéről közelebbit nem tudunk. - már megvetettem a lábam: Balázs Béla első írása, A tragédiának metafizikus teóriája és Hebbel Frigyes a Nyugat második, 1908. január 16-i számában jelent meg. (Juhász első írása, Turris eburnea című verse a következő, február 1-i számban jött.) Az Új Idők [...] beenged talán: a kapcsolat csakugyan létrejött, vö. ehhez Balázs alábbiakban következő leveleit is. - Kosztolányival reccnsiót: Kosztolányi, mint Juhász barátja jöhetett szóba. Nem tudunk azonban róla, hogy írt volna a Halálesztétikáról. Juhász másik barátja, Babits Mihály viszont írt a könyvről (Nyugat, 1908. II. 445-446). - A doktorátus: Balázs Béla csak később, 1909-ben védte meg doktori disszertációját. - a „kicifrált ködjövendő": idézet Ady valamelyik írásából. - Ilit: Klima Ilona, „Ili", Juhász és barátai, az „Ipar utcai fiúk" közös lányismerőse, „ideálja", ekkoriban orvostanhallgató. Halálakor, 1922-ben Juhász cikkben búcsúztatta (Ili halálára. Hétfői Rendkívüli Újság, 1922. júl. 31): „Ili az akkori szegedi arany fiatalságnak csakhamar ideálja és bálványa lett. A Stefánia korzóján, a nyári hold és az ívlámpák sugárzásában egyre több hódoló rajongta körül. Ő volt a királynő, az akkori boldog idők szentivánéji álmaiban" (JGYÖM 6:505). Juhász cikkéből derül ki, hogy „ott forgolódott Ili korúi a Kékszakállú herceg vára szerzője", azaz Balázs Béla is (Uo. 505). 2 Kedves Gyula Megint közbenjáró szívességre kérlek, bár nem sok reményem van már, hogy sikerülni fog - Inkább valami kötelességérzet féle unszol, hogy szememre ne vethessem később, hogy a lomhaságomon múlott. Ezt a négy verset én beküldtem öt hete az „Új Időknek" - és még csak nem is feleltek rá. Azt se, hogy „nem közölhető" - Lehet, hogy el se olvasták, vagy nem kapták meg? - Kérlek szépen, Gyula - küldd el ezeket a verseket Kosztolányinak, ha jó viszonyban vagy vele - És kérd meg, hogy, elolvasván, ha nem találja nagyon gyatráknak, vigye fel személyesen (azt hiszem benfentes?) az „Új Időkhöz" és olvastassa el annál, aki bírálni szokta az effélét - Ha aztán úgy mondják ki, hogy rossz versek, hülyeségek, belenyugszom. - Tedd meg kérlek, Gyula - Énnekem úgy is, látom más hasonló dolgokból, el kezdődött „a pályám": Az emberek butasága és aljassága és művészietlenségétől való megveretés, elrekesztés az érvényesülés minden lehetőségétől, sötétbe szorulás, nyomorúság, ahol ha meg nem fulladok egyhamar, várhatok a „hálás utókorra" Keserves állapotban volnék, ha nem tudnám olyan nagyon biztosan, hogy ki vagyok — Ha nem hallanám valamennyi dalt, amit még énekelni fogok - Ha nem tudnám, hogy elébb-utóbb kitörök, fel a napvilágba - hogy az én művésze[te]m küldetett és nem pusztulhat és nem kallódhatik el! 25