Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Bogoly József Ágoston: Watteau, Baudelaire, József Attila. A képazonosságtól az ikontextualitásig
Az állatból hozzád szellemek ajka szól és mindegyik virág kibomlott szirmú lélek; az örök szerelem titkát őrzik a fémek; „érez minden dolog" s mind lényedig hatol." (Ford.: Képes Géza) A szimbolista Baudelaire költői világában Watteau művészete egy újra felfedezett rejtekutat jelent az elveszített szellemiség, a természeti kapcsolatok és érzelmek karneválja felé.„A szimbolista költő annak az alapvető szakadásnak a határozott tudatából indul ki, amely a saját léte és mindannak a léte között fennáll, ami nem ő: a természeti tárgyak világa, a többi emberi lény világa, a társadalom vagy Isten. Olyan világban él, amely kettészakadt, és amelyben a tudata mintegy szemben áll tárgyával, miközben megpróbál megragadni valami olyat, amit képtelen elérni (...) A szó, a logosz többé nem esik egybe az univerzummal, hanem csak megpróbálja elérni egy olyan nyelv által, amely képtelen az lenni, amit megnevez - más szavakkal tehát olyan nyelv, amely csupán szimbólum (...) Ha a költő a szétszakítottságnak és a magánynak ebben az állapotában találja magát, s tudata el van szakadva a természeti világ egységétől, akkor első és természetes gondolata az lesz, hogy a költői nyelv segítségével visszaállítja majd az elveszett (...) egységet. Úgy tekint a szimbólumra, mint egy kulcsra, amellyel újra benyithat az egység világába, ahonnét száműzték (...). Baudelaire esetében tudjuk, hogy a szimbólumnak ez a használata tudatos és a minden létező közötti alapvető egység hitére épül; ez az egység számunkra nem férhető azonnal hozzá, és nem is találhatunk rá a valós világ közvetlen érzékelése által. De hozzáférhető a képzelet segítségével, ahogy a képzelet felfedezi a rejtett utakat, amelyek (egy nagyon régi és szinte érzékelhetetlen emlékezet segítségével) elvezetnek a visszanyert egy-ség (on-less) világába. Ezek az utak a szimbólumok." így szól Paul de Man interpretációja a szimbolizmusról. 1 7 3. A Watteau-festmény három változata az ikontextualitás hatástörténeti távlatában Watteau: L'Embarquement pour Cythcre, azaz Zarándoklás Cytherae szigetére címmel emlegetett festményének előképére is felhívhatjuk a figyelmet. Florent Dancourt Les Trois Cousines (A három unokanővér) c. darabjában az utolsó jelenet záró színpadképét Watteau a vígjáték konvenciójának, szövegének és jelenetének hatására festette meg. Ez a színpadkép a L'Embarquement pour CythPre c. festmény előképének tekinthető. Párizsban, a Heugel-gyűjteményben megtalálható volt ez a nevezetes kép, azonban ez valószínűleg replikátum, - Frankfurt múzeumában viszont (Städel Museum) megh de MAN, Paul: Olvasás és történelem. Válogatott írások. Vál. SZEGEDY-MASZÁK Mihály. Ford.: NEMES Péter. Bp., Osiris Kiadó. 2002. 102-104. 18
