Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)
Kisebb előzmények - Lengyel András: A Könyes könyv előfizetői. Egy Móra-kötet kiadástörténetéhez
Neu Ernő: (1880-1945) „bank és váltóüzlete" volt. Műpártoló lehetett, egyik ex librisét Gergely Sándor készítette. Pásztor József (1885-1962) újságíró, majd szerkesztő és lapkiadó, a Délmagyarország Rt főrészvényese, de facto tulajdonosa. Mint a Szeged, majd a Délmagyarország irányítója Mórával is szoros munkakapcsolatban állott. A Könyes könyvet előállító nyomda az ő tulajdonában volt, közvetlenül befolyásolhatta a könyv sorsát. Móra akcióját már csak üzleti érdekből is támogathatta, hiszen szerzőként szüksége volt Mórára. Az így összeálló lista több szempontból is érdekes. Leképezi Szeged kulturális életének egyik, üzletileg is mozgékony rétegét, felöleli azokat az irodalom s kultúra iránt érdeklődő, de gyakorlatias helyi személyiségeket, akik - különböző megfontolásból - hajlandók (s egyben alkalmasak is) voltak egy ilyen, alapvetően üzleti és presztízsszempontokat megkívánó feladat teljesítésére. Mindenképpen szignifikáns, hogy az előfizetésgyűjtők nagy többsége, 25 főből 20 zsidó felekezetű volt. Ez önmagában is a helyi (s nemcsak helyi) zsidóság kulturális aktivitásának, mozgékonyságának jele. Említésre érdemes, hogy az előfizetésgyűjtés Szeged mellett a környék nagyobb városaira is kiterjedt (Makó, Csongrád, Hódmezővásárhely), sőt - a kínálkozó rokoni szál révén - még a távolabbi Kiskunfélegyházára is. Az előfizetők száma, gyűjtők szerinti megoszlása A rendelkezésre álló dokumentáció, bizonyos jelek szerint, nem teljes: az ívek egy része hiányzik. Hogy mekkora a hiány, pontosan nem becsülhető meg, de úgy tetszik, legföljebb néhány ív kallódhatott el. Azaz, ami rendelkezésünkre áll, az nagyjából-egészéből híven tükrözi a kialakult helyzetet. Oszszesen 26, kitöltött ív maradt fönn; ezek egy részén jelölve van, ki volt az előfizetésgyűjtő, néhány esetben ez a rájegyzés hiányzik. Ha az ívek adatait összesítjük, a következő adatsort kapjuk (a kerek zárójelben megadott szám az ív általunk - önkényesen - adott sorszáma, a név a gyűjtő neve, a szám pedig az adott íven regisztrált előfizetők száma): (1 ):2, (2): 17, (3) Kamocsay: 5,(4): 3, (5) Böhm S:5, (6):11, (7) Tölgyes: 10, (8) Gergelyné: 3, (9) Eidus: 4, (10) Lukács L:14, (11):8, (12) Ranschburg: 3, (13): 7, (14) Fischhof: 5, (15) Wiesner JE: 6, (16) Soós: 6, (17) Neu: 4, (18):2, (19) Vass S:8, (20) Pál: 6, (21) Pál: 1, (22) Engel S: 4 + 4, (23) Fonyó: 11, (24) Fonyó 11: 4, (25) Pásztor: 10, (26) Balla: 28. Ez összesen 183 eladott könyv. Fönnmaradt néhány más jellegű, de ugyancsak a terjesztésről árulkodó dokumentum (pl. feladóvény) is. Eszerint Szász Ernő 10, Kiss Lajos 1, egy kiskunfélegyházi föladó 1, Dr. Kalmár Zoltán 2, Wolfner József 6 könyv árát küldte be. Ez újabb 20 könyv vevőre találását dokumentálja. Ha ezt a két adatsort összesítjük, akkor már 203 eladott könyvet regisztrálhatunk. Konkrét tudomásunk van arról is, hogy a példányok egy részét Móra elajándékozta, így pl. adott a könyvből István bátyjának, sógorának, Tóth Istvánnak, régi barátainak: Domokos Lászlónak, Bodor Antalnénak és Lőrinczy Györgynek, s néhány recenziós példányt is szétküldött. Tudjuk (mert fönnmaradtak a posta föladóvények), hogy Rákosi Jenőnek, Pékár Gyulának, idősebb Bibó Istvánnak szintén küldött könyvéből. (Az utóbbiak nyilvánvalóan a politikai „helyezkedés" gesztusai.) Az elajándékozott példányok száma azonban nem határozható meg pontosan. így csak találgatni lehet, 163
