Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Kisebb előzmények - Lengyel András: A Könyes könyv előfizetői. Egy Móra-kötet kiadástörténetéhez

hogy a 400 példányból még fönnmaradó kötetek sorsát a hiányzó előfizetési ívek rejtik-e el előlünk, avagy ezek is kézen-közön jutottak el tulajdonosaikhoz. A bibliofil kiadás példányai ugyanis nyilvánvalóan elfogytak, hiszen - mint ismeretes - a könyvből utóbb olcsó kiadású példányokat is nyomattak. Az egyes előfizetésgyűjtők által egyénileg gyűjtött előfizetők viszonylag alacsony száma esetleg meglepő lehet. Ezt a tényt némelyik gyűjtő magyarázni is igyekezett. Pál Dezső 1920. október 28-i levele egyebek közt arról tudósítja Mórát, hogy: „A megtisztelő bizalmadból hozzám juttatott aláírási ívet hat aláírással csatoltan visszaküldöm és szíves elnézésedet kérem, hogy sajnos többet gyűjtenem nem sikerült. Az emberek minden másra szívesebben kaphatók ma, mint a szépre." Majd, reményt sugallva így folytatja: „Mondanom sem kell talán, hogy továbbra is lelkesen igyekszem, hogy a Könyes könyv-re előfizetőket gyűjtsek és remélem, többekkel fog sikerülni megértetnem, hogy önmagukat tisztelik meg azzal, ha Móra Ferenc verseskönyvét megszerzik." Diósszilágyi Sámuel pedig, aki a jelek szerint Petrovics polgármestertől menet közben átvette a makói előfizetésgyűjtés gondját, 1921. április 28-i levelében így számol be tapasztalatairól Mórának: „Sajnálom, hogy 17 drbnál többet nem tudtunk eladni, de - szinte nevetséges - az emberek egészen komolyan még itt [is] az olcsósági hullám után szaglásznak. Az aláírási ívet mellékelem, legalább látni fogod, hogy kik vettek a könyvedből. - Nem tudom, igaz-e, de itt beszélik, s a vétel elől direkt ezzel térnek ki, hogy verses könyved olcsóbb kiadásban is meg fog jelenni." S kétségtelen, hogy a leglelkesebb és legeredményesebb, Móra iránt föltétlen lojalitással bíró gyűjtő, Balla Jenő is „csupán" 28 példányt tudott elhelyezni. Úgy gondolom azonban, hogy ez az egy gyűjtő által gyűjtött, 2 és 28 közt mozgó, de többnyire csak néhány példányt jelentő példányszám nem alkalmi anomália volt, hanem a könyvpiac szerkezetéből s az alkalmazott eladási technikából együtt folyó szükségszerűség. Balla Jenő teljesítménye alighanem a plafont jelentette, amit ilyen technikával, tehát a személyes kapcsolathálót aktiválva el lehetett még érni. Roppant jellemző, hogy a professzionális „könyves", a komoly infrastruktúrával rendelkező s az olvasóközönséget igazán jól ismerő Wolfner József maga is csak hat példányt rendelt egyet magának, egyet üzlettársának, s csak a többit továbbeladásra. A gyűjtőíveken szereplő vásárlók Az előfizetésgyűjtési technika legnagyobb, utólagos értéke nyilvánvalóan az, hogy az általában homályba vesző olvasóközönséget meg lehet fogni, név szerint meg lehet adni. Érdemes tehát ezzel a lehetőséggel most is élnünk, s számbavenni, hogy kik voltak a Könyes könyv olvasói/vásárlói? A megmaradt ívekből a következő kép bontakozik ki: 1. ív: Dr. Vass Ignác [?] Korona/5 Leitner Vilmos Szeged 2. ív: Dr. Diósszilágyi Samu Makó Dr. Fried Ármin Makó Dr. Espersit János Makó Dr. Hubert Mihály Makó 164