Lengyel András szerk.: A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 5. (Szeged, 2010)

Bíró-Balogh Tamás: Radnóti Miklós dedikációi

NAGYFALUSI JENŐ (1901-1944): a szegedi születésű fiatalt Juhász Gyula fedezte föl, előbb a Nyugathoz, majd a baloldali szocialista írókhoz csatlakozott. Egyetemi tanulmányait Pécsett végezte, majd ösztöndíjas volt Svájcban és Franciaországban, ahonnan visszatérve a pécsi Symposion-körhöz tartozott, s szerkesztette a hasonló című folyóiratot. Munkaszolgálatosként halt meg a keleti fronton. - 250 NEMES NAGY ÁGNES - lásd: Lengyel Balázs NÉMETH ANDOR (1891-1953): kritikus, író, költő. Gyermek- és ifjúkorában több helyütt élt. 1919-ben Párizsba utazott, az első világháború kitörése miatt kinnrekedt, és évekig a „fekete kolostor" lakója volt. 1919-től Bécsben élt, többek közt a Bécsi Magyar Újság cikkírója volt. Kassák köréhez tartozott, 1921-25 közt a Ma munkatársa, 1922-ben együtt szerkesztették a 2x2 című lapot, majd - 1926-os hazatérése után - itthon a Dokumentum szerkesztőségének tagja lett. Később A Toll, az Újság, a Szcp Szó kritikusa, 1936-39 közt az Újság irodalmi rovatvezetője. 1939-ben ismét Franciaországba vándorolt, ahonnan csak a második világháború után jött haza. Sokat fordított, közeli barátságban volt József Attilával és Arthur Koestlerrel, előbbiről könyveket is írt, verseit rendezte sajtó alá. - Radnóti már indulása elején ismerte Németh írásait: 1930-ban egy kritikában már Németh egyik, „az új versről szóló tanulmányára" hivatkozik (PrózaA28-429.), majd alig két hónappal később őt is Kassák „vezérkarához" sorolja (PróZÍ7:431.). Szerkesztőként egy alkalommal közvetlen kapcsolata volt Radnótival, aki 1937 augusztusában levelet írt az akkor az Újság irodalmi rovatát vezető Némethnek, helyreigazítást kérve egy őt személyében többszörösen támadó cikkre; a helyreigazító közlemény egy hét múlva meg is jelent (vö.: FGY:401-402.). Németh Andor kritikusként azonban nagyon szigorú volt Radnótival. Éppen a Korunkról írta: „A kötet legproblematikusabb költője alkalmasint Radnóti, aki szeges, darabos és süket, de van bene valami furcsa makacsság, amellyel addig rángatja ide-oda többnyire hálátlan matériáját, amíg sikerül poétikus oldalára fordítania" (Szocializmus, 1935. júl.; idézi: FGY: 317-318.). Három évvel később a Meredek úttal még kíméletlenebb volt: bírálata szerint Radnóti „tartalmai igénytelenek és azok az eszközei is; céljai viszont a legmagasabbak: létezését akarja ránk kényszeríteni csupaszon, pucéron, közvetlenül maga-magát festék és póz nélkül; versei egytől-egyik S. O. S. jelek, a pusztulásra ítélt költői nemzedék egy tagjának keserűen-keresetlen megnyilatkozásai", valamint „művészi igényessége és erkölcsi puritanizmusa kölcsönösen bénítják egymást", előbbi ugyanis „esztétikai »merényletekre« készteti, újszerű szófűzésekre és modulációkra" (Szép Szó, 1939. jan.-febr.). - 116 NÉMETH LÁSZLÓ (1901-1975): író, esszéista, műfordító. 1919-ben magyar-francia szakos bölcsészhallgató lett a budapesti egyetemen, de egy félév után átiratkozott az orvosi karra, melet 1925ben végzett el, és fogorvosi rendelőt nyitott. Közben megnyerte a Nyugat novellapályázatát, s ettől kezdve rendszeres szerzője lett a lapnak, egészen 1932-ig, amikor összekülönbözött Babitscsal és szakított a Nyugattal. Ebben az évben indult egyszemélyes folyóirata, a Tanú, majd egy évvel később - immár másokkal - megindította a Választ. Egyre többet politizált, és egyre jobbra sodoródott: 1939-ben jelent meg a Kisebbségben. -Némethnek sohasem volt szorosabb kapcsolatban Radnótival. A Művkoll szervezésében - Illyéssel és Gelléri Andor Endrével - 1933. március 12-én a szegedi Városháza nagytermében tartott volna előadást (tanulmányaiból olvasott volna föl), illetve előette, 11-én egy „zártkörű" beszélgetésben vett volna részt a Művkoll tagjaival; a rendezvény azonban végül elmaradt (vö.: Lengyel 1990c). Ezt követően Radnóti 1934-ben többször említette naplójában (1934. aug. 14., 31.), hogy csalódott Németh generáció-esszéiben: „Németh sem ír rólam. A nemzedék irodalomtörténészei és esszéistái gyávák!" (Napló:14.). Később Németh fajelméleti fejtegetéseire reflektálva - már nagyon keményen fogalmazott. 1941. január 25-én ezt írta naplójába: „Mióta csak a »gyökerek« érdeklik fogászunkat, irodalmilag egyre odva103