A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Historiae Literarum et Artium, 4. (Szeged, 2004)

Adattár - Szelesi Zoltán: Csáky József szegedi levelei

Csáky előtt új világ tárult ki. Ettől kezdve csak egy vágya volt, Párizsba kijutni. Azonban míg elérte célját, sokat kellett küzdenie. 1907-ben a pécsi Zsolnay kerámiagyárba került, de mindössze fél évig dolgozott itt, mert elviselhetetlen volt számára, hogy hamutartókat és vázákat sorozatban kellett mintáznia. Ezután küzdelmes hónapokat élt át Budapesten. Többször volt munka nélkül. Akarata végül is legyőzte az akadályokat és 1908 nyarán, bár szinte fillér nélkül, de sikerült Párizsba jutnia. Ezzel élete új fordulatot vett, s ifjúságának hazai pályakezdése lezáródott. Csákynak a művészeti beteljesülésért vívott harca a francia fővárosban tovább folytatódott. Kezdetben itt is nyomorgott és mindenféle alkalmi munkát el kellett vállalnia, hogy megélhessen. Egy darabig Brummer Józsefnél húzódott meg, majd a híressé vált művész-szálláson, a „Ruche"-ban vett ki műtermet. Itt lakott - többek között -, a festő Fernand Léger, Marc, Shagall és a szobrász Henri Laurens. Csáky egycsapásra belekerült abba a feszült szellemű, inspiráló hatású légkörbe, melyben a XX. század elejének modern művészeti törekvései zajlottak le. Eredetiben láthatta Derain, Braque, Rouault, Rousseau, Matisse és Picasso festményeit, valamint Rodin, Maillol, Bourdelle, Archipenko és Brancusi szobrait, - hogy csak a nagymestereket említsük. 1910-ben elnyerte Szeged város művészeti-ösztöndíját (három évre: 1.000-1.000 koronát), mely lehetővé tette, hogy fejlődése érdekében rendszeres képzésben részesüljön. Egy félévet az Académie Blanche-on, három félévet pedig, az Académie La Palette-on tanult. Ez az 1910 őszétől - 1912 nyaráig tartó stúdiuma alapozta meg plasztikai tudását. Párizsi élete során Csáky kapcsolatba került azzal a magyar művészkolóniával, melynek tagjai között találjuk Czóbel Bélát, Pór Bertalant, Berény Róbertet, Tihanyi Lajost, Márffy Ödönt és másokat. Megismerkedett Lesznai Annával, akinél találkozott Balázs Bélával és Bartók Bélával is. De francia barátainak száma is növekedett. Különösen 1913-ban, amikor Riciotto Canudo, a „Montjoie" című irodalmi folyóirat főszerkesztője munkatársként Csákyt is foglalkoztatta. A lap vezetőjének otthonában megfordult Stravinszky, Apollinaire. Picasso és Cendrars, társaságukba ekkor a tehetséges szegedi szobrász is beletartozott. Biaise Cendrars verset is írt hozzá, Anatole Francénak pedig pártfogoltja lett. Egy Ady-verset maga Csáky is lefordított, mely a „Les Feuilles de Mai" című szemle 1913-as évfolyamában meg is jelent. Csáky József Párizsban létrejött életműve az ötvenes évek végétől vált ismeretessé előttünk. Szobrászatának tartalmi és formai magasrendűségéről fogalmat nyerhettünk a műtermében tett látogatások során. Alkotásai más-más alakzatokban örökítik meg Csáky hamvas szépségű formagondolatait. Műveinek nagy része konstruktívan szerkesztett, geometrikusán tagolt, kerekded és hasábos mintázású. Régebbi és újabb alkotásai modern utakon induló szobrászatának kibontakozását, majd beérését jelzik. Alkotásait a tizes évek elején a szobrászati kubizmus szellemében készíti. Ezt követően a mérteni idomokból konstruált műveket a valóságra jobban emlékeztető, de változatlanul fegyelmezett, architektónikus jellegű figurális plasztikák váltják fel. A néger plasztika s a francia koragótikus szobrászat hatásán kívül fel lehet munkásságában fedezni Cezanne és Rousseau festményeinek élményét. Állatábrázolásain egyiptomi és asszír tanulságok tükröződnek. A húszas évek közepétől a modern művészeti irányzatokhoz közel álló KUT (Képzőművészek Új Társasága) tagjaként az akkor alakult magyar csoport budapesti kiállításaira is elküldte szobrait. Csáky ifjúkori emlékeiről és később, a Párizsban kialakult művészeti nézeteiről Bor Pál 1926-ban megjelent tanulmányai között ír. Alkotói megnyilatkozását Bor gondosan 168